A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-02-01 / 2. szám
58 lás szentségéhez.! /Többnyire a keresztény szülők dolga, hogy készséggel gondoskodjanak gyermekeiknek a szentségi életre vezetéséről. Ezt azzal teszik meg, hogy egyrészt kialakítják és fokozatosan növelik bennük a hit szellemét, másrészt a hitbeli nevelést nyújtó intézmények segítségével előkészítik őket a bérmálás és az Eucharisztia gyümölcsöző vételére. Ezt a szülői kötelességet fejezi ki tevékeny részvételük is a szentség megünneplésekor./ /A mai lelkipásztori viszonyok között üdvös, hogy maga a keresztszülő, ha elérhető, legyen egyben a bérmaszülő is. Ily módon u- gyanis még világosabb lesz a kapcsolat a keresztség és a bérmálás között, és a keresztszülők hatékonyabban teljesítik majd hivatásukat./ /A bérmálás eredeti kiszolgáltatója a püspök. Általában ő szolgáltatja ki a szentséget, hogy ez is világosan utaljon a Szentlélek első kiáradására pünkösd napján. Adott körülmények között áldozópapok is bérmálnak: a nem püspök főpásztorok, a felnőttet keresztelő vagy a katolikus közösségbe felvevő pap, halálveszélyben a plébánosok és helyetteseik stb./ /A bérmálás szentségének kiszolgáltatása a homloknak krizmá- val való megkenése által történik, amely kézrátétel és a következő szavak kíséretében megy végbe: „ Vedd a Szentlélek ajándékának jelét!” Az egész szertartásnak kettős jelentése van. A bérmálkozók feletti kézrátétel, amelyet a püspök és a vele együtt bérmáló papok végeznek, kifejezi azt a bibliai gesztust, amellyel, a keresztény nép közfelfogásával kiváló összhangban, a Szentlélek ajándékáért folyamodunk. A krizmával való megkenés és a kísérő szavak világosan jelzik a Szentlélek ajándékának hatásait. A megkeresztelt, akit a püspök keze illatos olajjal megjelöl, eltörölhetetlen jegyet kap, az Úr szent jelét, és vele együtt ajándékul a Szentleiket, aki tökéletesebben Krisztushoz hasonlóvá teszi őt, és megadja neki a kegyelmet, hogy az emberek között ,,jó illatot” árasszon. (A bérmálás szertartása, Általános tudnivalók, 3. 5. 7. 9.)/ „Nagy az Ür a Sionon" (Zsolt. 98, 2) Nyilvánvaló, hogy a Sión az Isten városát jelenti. És mi ez a szent város, ha nem a szent Egyház? Az Isten városát azok az emberek alkotják, akik szeretik egymást és szeretik az Istent, aki bennük lakik. Mert minden várost bizonyostörvény tart össze. Az ő törvényük a szeretet. A szeretet pedig az Isten. Akik szeretettel vannak tele, Istennel vannak tele. És az a sok ember, aki szeretettel van tele, azok alkotják az Isten városát. Ezt a várost hívják a Sionnak. A Sión tehát az Egyház. Ebben a városban nagy az Isten. Tartózkodj ebben a városban, és Isten nem lesz számodra idegen." Szent Ágoston
