A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-12-01 / 12. szám
565 hoz, hogy a XVI. századi protestáns zsoltáros meg a XX. századi zeneszerző egyéni sorsa és közösségi sorsvállalása Magyar Zsoltárba olvadva fejeződjön ki. A Psalmus zenei elemzését, művészi méltatását Breuer János szavaival adjuk (Psalmus Hungaricus, Zeneműkiadó, Budapest, 1977); szó szerint vagy ösz- szevonva, kevés változtatással idézzük. A művészi méltatást átszőjük más természetű bekezdésekkel: magáról Kodály Zoltánról szóló néhány jellemző ténnyel és idézettel. ,,A magyar zsoltár lenyűgöző hatásának titka eszközeinek és kifejezésének varázslatos egységében, klasszikusan arányos szerkezetében, mélységesen poé- tikus megfogalmazásában rejlik. Mérték és arány nagyban és kicsinyben egyként jellemzője. A népi pentatóniát hatfokúvá tágító énekelt rondótéma, a Mikoron Dávid-dallam azért tartozik a zeneirodalom legszebb melódiái közé, mert minden eszköze - ritmusa éppúgy, akár hangközeinek sora — a legtökéletesebb arányosság jegyeit hordozza. ” Forrón szenvedélyes, történelmet idéző invokációval indul a mű; már-már csúcspontot ostromol, de a kodályi rezignáció hangját is megüti, mielőtt még szertefoszlana, hogy átadja helyét az elbeszélő kórusnak, a nagy-nagy mozgalmasság után az alig mozduló közösségnek: 1) Mikoron Dávid nagy búsultában, Baráti miatt volna bánatban, Panaszolkodván nagy haragjában, Ilyen könyörgést kezde ő magában. „Fellobog ismét a zenekaron megidézett história, hogy immár a zsoltáros nagy tenorszólóját készítse elő.” 2) Istenem, Uram, kérlek tégedet, Fordítsad reám szent szemeidet, Nagy szükségemben ne hagyj engemet, Mert megemészti nagy bánat szívemet. 3) Csak sírok-rívok nagy nyavalyámban, Elfogyatkoztam gondolatimban, Megkeseredtem nagy búsultomban, Ellenségemre való haragomban. Kodály „kevés eszközzel teremt megrendítő történelmi hitelességű atmoszférát, kimodva múlt és jelen társadalmi igazságait egyaránt. Háromszorosan történelmi a Psalmus hungaricus légköre. Magába sűríti a bibliai kort, a magyar XVI. századot és az elbukott forradalmak idejét. Időtlen remekmű, mert nagyon is korhoz kötött. Korhoz és néphez: a parasztforradalmak karóba húzott és a proletárforradalom bilincsbe vert népéhez.” Ebben a szűkszavúságban és arányosságban hűen tükröződik magának a zeneszerzőnek az egyénisége és egész életművének néhány fő jellemzője is. Sajátos történelmi helyzetéből adódó hivatása úgy hozta, hogy zenei alkotásainak száma, más zeneköltőkével egybevetve és hosszú életkorát tekintve, aránylag nem nagy. De szinte kivétel nélkül remekművek. És remekmű minden más is, amit megvalósított: népdalkutatása, tudományos írásai, zenepedagógiai működése, intézményeket, sorozatokat (pl. a Magyar i