A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-12-01 / 12. szám

L

542

rek között kisarjadt legszebb virágszál néven tisztelni. (Lásd még az 1980-as évfolyam 477—478. lapjait.)

Mikor a vértanúk háromszázados évfordulóján az Amerika- szerte híres szónok, szervező és rendező, Daniel Lord atya a kanadai vértanúság helyén, Midlandon óriási szabadtéri előadással hódolt hős rendtársai emlékének, az ünnepség szereplői azok az irokéz leszármazottak voltak, főleg a mohák törzsből, akiknek ősei között az első észak-amerikai jezsuita vértanúk az ugartörést megkezdték, majd vérük ontásával a jövő termés számára a talajt termővé tették.

Szépen mondja szentmiséjük könyörgése:

Istenünk, te Amerika északi országait Szent János és Szent Izsák, valamint társaik igehirdetése és vére hullása által megszentelted; add kegyesen, hogy az ő közbenjárásukra a kereszténység viruló vetése mindenütt egyre gyarapodjék.

A két kegyhely, az igazi zarándokhelyek csendjével, áhítatra indító környezetével, a látogató hívek buzgalmával, ezt a léleknöve- kedést szolgálja. Az Egyesült Államok-beli nagy kegyhely készül századik évfordulójára. A 6500 embert befogadó nagy Kolosszeum biztosan újra meg újra megtelik zarándokokkal. A keresztutakon erőt merítenek a saját keresztjük hősi vállalására. Teréz „kőrózsafűzére” láttán még buzgóbban iparkodnak Jézus és Mária életén elmélkedni. A szentségi körmeneteken, a szentmisén és áldozás alkalmával ővele erősödnek, aki vértanúinak is erőssége volt.

,,Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért...”

A csendes alkonyati órában három magyar jezsuita járja Eszak- Amerika földjén a francia rendtársak vérével megszentelt helyeket. Mennyire igaz az evangélium! ígéretei a keresztről és a földbe hullott mag sorsáról..

Közel három és fél évszázaddal ezelőtt történt, ami történt P. Jogues-gal és társaival. Modernebb kiadásban ugyanez történt napjainkban nevelőikkel, testvéreikkel, barátaikkal. Most nem itt, hanem Európában, Kínában, a világ más tájain.

Brébeuf páter imádkozott valamikor a kanadai téli éjszakában, amikor Hurónia felett — ahol missziós életüket töltötték — keresztet látott az égen. Elmondta társainak, mit látott, minek néznek elébe. Hiszen úgyis tudták. Csak a percet mega módot nem tudták pontosan. ,,Mekkora volt a kereszt, Atyám?” kérdezték tőle. „Jó nagy kereszt volt, hatalmas. Akad rajta hely mindannyiunk számára.”