A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-12-01 / 12. szám

533 hez könyörgő bevezetésére (1,4—6.8—11). Ezek a sorok a bizalom, a barátság, a szelíd gyengédség, az állandó imádság jegyében állnak. Isten állhatatos és kitartó; ha valamit megkezdett, azt végbe is viszi, főleg amikor azok megszenteléséről van szó, akiket meghívott a hitre és a kegyelemre. Az üdvözítés műve hosszadalmas; a megtérés­től kezdve a megpróbáltatásokon, a hűségen, a növekedésen keresztül egészen a megdicsőülésig tart. Mivel Isten — emberileg szólva szinte konokul — kitart megkezdett művének véghezvitelében, azért Szent Pál feltétlen bi­zalmat táplál Isten és az üd­vösség műve iránt. Isten mű­ködése megkí­vánja a mi köz­reműködésün­ket is; hatása éppen abban áll, hogy felkel­ti és állandóan szítja az emberi erőfeszítést. A mi tapasztala­tunk számára az üdvösség ál­landó fáradsá­goskeresést, tö­rekvést, javu­lást, haladást, újrakezdést je­lent; azt nem mindig érez­zük, hogy Isten dolgozik ben­nünk, hogy Is­ten az abszolút kezdeményező. Közreműködé­sünk elégtelennek bizonyulhat, Isten kegyelmét részben meghiúsít­hatja. Éppen ez a veszély Szent Pálnak híveivel kapcsolatban állandó nyugtalanságot is okoz; leveleiben nemegyszer kifejezi, általában bur­koltan és tapintattal, az éberségre és a jóra szóló serkentés szavaival. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom