A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-12-01 / 12. szám
533 hez könyörgő bevezetésére (1,4—6.8—11). Ezek a sorok a bizalom, a barátság, a szelíd gyengédség, az állandó imádság jegyében állnak. Isten állhatatos és kitartó; ha valamit megkezdett, azt végbe is viszi, főleg amikor azok megszenteléséről van szó, akiket meghívott a hitre és a kegyelemre. Az üdvözítés műve hosszadalmas; a megtéréstől kezdve a megpróbáltatásokon, a hűségen, a növekedésen keresztül egészen a megdicsőülésig tart. Mivel Isten — emberileg szólva szinte konokul — kitart megkezdett művének véghezvitelében, azért Szent Pál feltétlen bizalmat táplál Isten és az üdvösség műve iránt. Isten működése megkívánja a mi közreműködésünket is; hatása éppen abban áll, hogy felkelti és állandóan szítja az emberi erőfeszítést. A mi tapasztalatunk számára az üdvösség állandó fáradságoskeresést, törekvést, javulást, haladást, újrakezdést jelent; azt nem mindig érezzük, hogy Isten dolgozik bennünk, hogy Isten az abszolút kezdeményező. Közreműködésünk elégtelennek bizonyulhat, Isten kegyelmét részben meghiúsíthatja. Éppen ez a veszély Szent Pálnak híveivel kapcsolatban állandó nyugtalanságot is okoz; leveleiben nemegyszer kifejezi, általában burkoltan és tapintattal, az éberségre és a jóra szóló serkentés szavaival. i