A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-11-01 / 11. szám
525 kor, bármilyen elfoglaltságunk van, a kereszt jelével jelöljük meg homlokunk.” Nem sokkal később a keresztjei a liturgiában is egyre gyakoribb használatnak örvendett. Szt. Ágostonnál olvassuk (In Ioannem 118,5): „Mi Krisztusnak az a jele, amelyet mindenki ismer? Krisztus keresztje. Ha ezzel a jellel nem jelöljük meg a hivők homlokát is, meg azt a vizet is, amelyből újjászületnek, meg azt az olajat is, amelyből megkenésükre a krizma készül, meg azt az áldozatot is, amely táplálásukra szolgál, akkor egyiket sem végezzük helyesen.” A Szentháromság vagy a megtestesülés titka a kereszt jelébe először a kéztartás sajátos módjával került be, mégpedig Keleten, a VI. században: három ujj (hüvelyk-, mutató- és középső ujj) a Szent- háromságot, két ujj (gyűrűs- és kisujj) Krisztus két természetét jelentette. Ugyanabban az időben kezdett szokás lenni a nagy keresztvetés, amelyet az ember sajátmagán végez. III. Ince pápa tanúsága szerint (De sacro Altaris mysterio, II 45) 1200 körül Nyugaton is úgy vetettek keresztet, ahogy az ma Keleten szokás: „A kereszt jelét három ujjal kell kifejezni, mert a Szentháromság segítségül hívásával történik; ... mégpedig fentről haladjon lefelé, és jobbról balra ... Egyesek azonban a keresztvetést balról jobbra végzik.” Ha nem is a legősibb időktől fogva, mégis nagyon régóta szokás, hogy a keresztvetést szavakkal kísérik. E formulák közül a legrégibb és legáltalánosabb az a Szentháromságot megvalló fohász, amelyhez mi is szokva vagyunk. Egy másik, keleti fohász így szól: „Szent Isten, Szent Erős, Szent Halhatatlan, irgalmazz nekünk!” (I) — „A katolikus hit jellege és természete olyan, hogy semmit sem lehet hozzáadni, semmit belőle elvenni; vagy az egészet tartjuk, vagy az egészet elvetjük. Ez a katolikus hit, amelyet ha valaki hűen és szilárdan nem hisz, nem üdvözülhet. Nincs tehát szükség jelzők hozzáadására ahhoz, hogy a katolikus hitvallást pontosabban meghatározzuk; ki-ki elégedjen meg ezzel a hitvallással: Keresztény a nevem, katolikus a másodnevem (Szt. Paciánusz); csak aztán törekedjen is, hogy valóban az legyen, aminek hívják.” (XV. Benedek Ad Beatissimi kezdetű enciklikája.) Pap áldására a hívek három ujjal keresztet vetnek (12. századi dombormű a modenai székesegyházban)