A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-10-01 / 10. szám
472 Izajást és Ezekjeit. Jeremiás elrejti övét az Eufrátesz partján egy sziklahasadékban, hosszabb idő után kiássa, és megmutatja honfitársainak, hogy Jahve fenyegető szavait megértsék: „így fogom megrothasztani Júda kevélységét és Jeruzsálem nagy kevélységét, ezt a gonosz népet, mert nem akarnak hallgatni igémre.'' Később Jeremiás feleséget vesz magának, de gyermeknek nem ad életet. Házasságának a meddőségével kell figyelmeztetnie népét: „Fiúk, lányok, akik itt születnek, nyomorúságos halállal halnak meg, kard és éhínség által vesznek el, holttestük az ég madarainak és a föld vadjainak lesz eledele." Ismét egy más alkalommal Jeremiás Jeruzsálem fala alatt, En- nom völgyében, a Cserepes-kapu bejáratánál, miután nagy korholó beszédét elmondta, a magával hozott cserépkorsót darabokra töri e szavakkal: „így szól a seregek Ura: így fogom összetörni ezt a népet és ezt a várost!" Miért e büntetés? Mert a zsidóság átvette a Baal-kultusz förtelmes orgiáit, és gyermekeket áldozott a pogány istenség tűzoltárán. Hogyan fogadták ezt a jövendölést? A templom pap felügyelője a prófétát kalodába záratja. De Jeremiás nem enged. Fajármot tesz a nyakába, és így járja az utcákat. Jelképes cselekedetének az értelme: a királynak el kell fogadnia Jahve büntetését, és Babilon királyának az igáját kell magára vennie. Amikor Konanjah álpróféta, Jeremiás ellenfele, Jeremiás nyakáról leemeli a faigát, és ellenkező politikát hirdető beszédében azt összetöri, Jeremiás vasból kovácsokat saját nyakára új igát, és így járja tovább Jeruzsálem utcáit. A próféták beszédei a világirodalom remekei közé tartoznak. Hallgassuk meg pl. Izajás jelképes énekét. (5,1-6.) „Hadd énekeljem el kedvesemnek az én szerelmesem énekét szőlejéről. Szőleje volt szerelmesemnek igen termékeny hegytetőn. Sövénnyel körülvette, a köveket kiszedte belőle, és szépen beültette. Közepén tornyot épített, és sajtót vágott ki benne. És várta, hogy szőlőt hozzon, és vadszőlőt hozott. Nos hát, Jeruzsálem lakói és Júda férfiak tegyetek igazságot köztem és szőlőm között! Mit kellett volna még tennem szőlőmmel, és nem tettem meg vele? Talán hogy azt vártam, hogy szőlőt hozzon, és vadszőlőt hozott? Most íme, tudtotokra adom, mit teszek majd szőlőmmel. Lerontom sövényét, hadd szaggassák szerte, lerombolom falát, hadd tapossák össze. És elhagyottá teszem: nem metszik meg, és nem kapálják meg, hadd verje fel a bozót és a tövis. És meghagyom a felhőknek, hogy esőt ne hullassanak reá." Ezekiel próféta könyvének a 16. fejezetében Jeruzsálemet há
