A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-10-01 / 10. szám
444 radtok szerzetemben, amint én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok szeretetében" (15,10) — az élet kenyere: „Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne. Engem az élő Atya küldött, s általa élek. így az is élni fog általam, aki engem eszik” (6,56—57); „Aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él" (6,58) a Lélek: „Ha szerettek, tartsátok meg parancsaimat, én meg majd kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek: az Igazság Lelkét, aki örökké veletek marad ... Ti ismeritek, mert bennetek van, és bennetek marad" (14,15—17). íme tehát a szent háromsági agapé-szeretetből kiinduló, az Atyából a Fiúba, a Fiúból a hívőkbe áramló „örök élet" áramkörét így zárja be és viszi vissza kiindulópontjához a harmadik isteni Személy: a Lélek. (Folytatjuk.) OLVASÓINK VÉLEMÉNYE Elmélkedés a geraszai ördögűzésről (1982. június, július és augusztus) ,£z a fajta szentírás-elemzés (meg P. Orbán szentírási témákról szóló cikkei) nem éppen A Szívbe illenek.” (Ausztria.) A férfi és a nő összehasonlító lélektana (1982. január—április) ,,54 éves, 32 éves házas, 2 gyermekes, 4 unokás dolgozó, hivő, gyakorló, áldozó asszony vagyok; férjem is együtt járul az oltárhoz vasárnaponként velem. Mióta az eszem tudom, ill. olvasni tudok, A Szív olvasója vagyok.” A szóban forgó cikk elolvasására „megdobbant a szivem: íme, hát elérkeztünk ide a haladás útján, végre nem lepel alatt sustorogva beszélünk arról, ami az élet, amit modernül szexológiának nevezünk.” ,,Hála Istennek, hogy végre valaki ilyen tisztán, világosan, finoman, érthetően sűrítve megfogalmazta és bátran nyilvánosságra hozta egy katolikus világnézeti lapban. Teljesen tévesnek tartom a kedves „régi Szívolvasó” (vő. 350. I.) véleményét. Azért, mert valaki strucc módjára homokba dugja a fejét, a világ továbbforog.” „Ez a cikk nem más, mint az evangélium és a tudomány harmonikus összefüggésének a magyarázata: hiszen Istenünk nőnek és férfinek teremtett bennünket, és azt mondotta: „Sokasodjatok, és vegyétek birtokotokba a földet!” S a sokasodás aktusát megáldotta, megáldotta a szerelmet, az anyaságot, az apaságot, a gyermeket, szóval a családot, sőt szentségi rangra emelte. A házas legalább oly kedves az Úrnak, mint a szűz vagy a magát megtartóztató. Mindenki a maga ajándékát kapja. S ha a tudomány haladása mind mélyebben hatol Isten végtelen titkaiba, nem alázattal kell-e leborulnunk felséges mindenhatósága előtt? S alázattal belátnunk, hogy igenis szükségünk van továbbképzésre? S ha idős olvasó feleslegesnek találja, mert „már nem kell neki’, akkor is felhasználhatja fiatalok oktatására." ,JVem mondom, hogy én nem követtem el bűnt, hazudnék, de állandó törekvésem volt, van és lesz, hogy az isteni minden-
