A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-10-01 / 10. szám

443

hogy „mindent a kezébe adott" (3,35) — hogy életét közli vele: „amint az Atyának élete van önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában" (5,26) — hogy „hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson" (5,27) — hogy tanúságot tesz a Fiú mellett (5,37) — hogy megdicsőíti a Fiút (13,31; 17,1).

A Fiú tevékeny szeretete az Atya iránt abban nyilvánul meg, hogy nem a maga akaratát keresi, hanem annak akaratát, aki küldte (4,34; 5,30) - hogy azt teszi, amit az Atya tesz (5,19) - hogy végbeviszi, amivel az Atya megbízta őt (14,31) - hogy azt teszi, ami az Atya tetszésére van (8,29) — hogy azt hirdeti a világnak, amit az Atyától hallott (8,26) — hogy megtartja az Atya parancsait (15,10) — hogy megdicsőíti az Atyát (17,1.4) — hogy életét adja oda (10,17).

Az Atya és a Fiú kölcsönös szeretete és egysége prototípusa a hívők egymás közti és az Atyával és a Fiúval való egységének és szere- tetének: „Én bennük, te bennem, hogy így ők is teljesen egyek legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél, és szereted őket, amint engem szerettél." (17,23.) „Megismertettem velük nevedet, és ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel szeretsz, bennük legyen, s én is bennük legyek." (17,26.)

és ebből az következik, hogy a hívőknek is ugyanazokat a gyümölcsöket kell megteremniök, mint amelyeket az Atya és a Fiú kölcsönös szeretete megtermett:

az Atya megdicsőítésében: „azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek" (15,8) — a parancsok megtartásában: „aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem" (14,21); „aki szeret engem, megtartja tanításomat" (14,23) —

az élet odaadásában: „Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért"; „Ha megteszitek, amit parancsoltam, barátaim vagytok" (15,13—14) — a tanúságtételben: „Tegyetek ti is tanúságot rólam, hiszen kezdettől fogva velem voltatok" (15,27).

Végül már csak egy kérdés van hátra: a szeretetben való megmaradás, vagyis az állhatatosság, kitartás kérdése. És ez igen lényeges. Hiszen a hitben és szeretetben való isteni élet csak akkor válik a hívők számára igazán „örökkévalóvá", vagyis „örök életté", ha „megmaradnak" benne. Ennek a megmaradásnak három záloga van:

a parancsok megtartása: „Ha teljesítitek parancsaimat, megma-