A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-10-01 / 10. szám
438 tóval, hanem mint társakat kereső Szenvedő Szolgával találkozik. Bar- timáj ritka szerencsében részesül: kihunyt szemevilágát a csodatevő Messiás veszi kezelésbe. Az Úr Jézus a vak koldus személyén túl a helyzet átfogóbb ösz- szefüggéseit is látja és szemléli; az Atya akarata megnyilatkozik számára a sötétség és a világosság, a vakság és a látó szem, a hitetlenség és a hit egyetemes messiási összefüggéseiben is. A fizikai vakság az erkölcsi sötétben járás szimbólumává válik, ez a szellemi sötétség pedig a megátalkodott hitetlenségben gyökerezik; másrészt viszont az ember belső megvilágosodása, amelyet a fizikai látás elnyerése jelképez, csak akkor lehetséges, ha az ember a hitben megnyílik Istenre, a világosság káprázatos teljességére és minden megvilágosodás forrására. Jézus számára és az egész körülálló tömeg számára a vak Bartimáj hite és szemének felragyogása azt jelzi, hogy Isten világossága elárasztja Isten választott népét. Ennek a jelképnek és a jelkép egyetemes jelentésének a próféták szerint a messiási időkben kell megvalósulnia. Erről van szó többek között Izaiásnál, a mai első olvasmányban is: „Hazavezetem őket az északi országból, összegyűjtöm a föld határairól; a vak és a sánta is ott van közöttük, úgyszintén terhes és szülő asszonyok; végeláthatatlan tömeg tér haza.” Amikor tehát az Úr Jézus megnyitja a vak Bartimáj szemét, az egész tömeg (nem először) megérti, hogy elérkeztek a messiási idők. Jézus ebben a várakozásoktól és szenvedélyes érzelmektől terhes pillanatban, a próféták tanításától megvilágítva, meglátja és megvalósítja az Atya egyetemes üdvözítő akaratát. A nyomorult Bartimáj világtalan szeme tehát megnyílik; árad belé a fény, Isten pazar világának minden szépsége. Az első kép, amelyet meglát, amelyen elámul, amelyet szomjasan szív magába: Jézus arca, Jézus szeme. Két megrendült tekintet hatol egymásba. Bartimáj- nak, aki még sose látott semmit, gyógyító orvosa szeme nem lehet nem megragadóan szép látvány. Ennél azonban sokkal nagyobb dolog történik: Bartimáj belevész abba a tekintetbe, amelynél senkinek sincs szebb az emberek fiai között, amely az irgalom, a szeretet, a szív, a lét mérhetetlen óceánját tükrözi, amelyben az istenség egész teljessége lakozik. Bartimájban mindez rögtön nem tudatosul; csak azt érzi, hogy az egész világ megrendül és megváltozik. Meggyógyult szemének akadna bőven látnivalója; ő azonban nem óhajt mást látni, csupán Jézus tekintetét. Hozzá szegődik, követője, tanítványa lesz. Itt, kedves testvéreim, elmélkedésünk evangéliumi fonalának vége szakad. A tanítvány Bartimájnak sorsát csak elképzelni tudjuk, a többi tanítvány hasonlóságára; de még ez a képzeletjáték is üdvös tanulságunkra válik. Jézus útja hamarosan Jeruzsálem és a Kálvária
