A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-01-01 / 1. szám

46

3) Luigi Scrosoppi (1804—1884) az észak-olaszországi Udine szentje. Két bátyját követve az Oratórium tagjaként pap lett. Krisztus szegényeinek szentelte életét: az árváknak, a süketnémáknak, az elkallódó fiataloknak, a háborúk áldozatainak.

4) Maria Repetto (1807—1890) élete javát szigorú kolostorban élte; amikor azonban kolera- és egyéb járvány tört ki, kijött a kolostorból, hogy az ínségeseken segítsen. Ez történt 1835-ben, 1854- ben, 1866-ban és 1873-ban. 1884-ben, tekintettel 77 életévére, már megtagadták tőle az engedélyt...

5) Riccardo Pampuri (1897—1930) a Páli Szent Vince Társaságnak és a ferences harmadrendnek volt a tagja. Az első világháború idején a háborús zónákban az áldozatoknak viselte gondját. 1927-ben belépett az irgalmasok rendjébe (közkedvelt olasz nevükön Fate Bene Fratelli: tegyetek-jót-testvérek), de három évvel később mellhártya- gyulladásban meghalt.

A testvéri szeretet egyetemes és örök — mégis annyi különféle arca van, amilyen sokféle korban és történelmi helyzetben élnek az emberek. Újonnan boldoggá avatott öt testvérünk példája arra szólít fel, hogy mi is megtaláljuk és megvalósítsuk egyéni hivatásunkat abban a környezetben, ahova a gondviselő Isten helyezett minket.

ÜLÉST TARTOTT A TEOLÓGIAI BIZOTTSÁG

„A kiengesztelődés és a bűnbánat szentsége": ezt a témát választotta legközelebbi munkaévére a Nemzetközi Teológiai Bizottság. A témaválasztás a püspöki szinódus 1983-as ülésének azonos témájához igazodik.

Carl J. Peter, az Amerikai Katolikus Egyetem hit- és vallástudományi karának dékánja, maga is tagja az említett bizottságnak, igen szerencsésnek ítéli a témaválasztást. „Napjainkban az Egyházat széleskörű polarizálódás jellemzi. Ez megmutatkozik például abban a sokféleségben, ahogy a keresztények elgondolják a bűnt, és azt, amit tenniök kell, ha bűnt követnek el." „A bűnbánat szentsége manapság nagy bajban van, és ez a helyzet elsőrendű fontosságú lelkipásztori problémát jelent." Carl Peter szerint, ha a Teológiai Bizottság, majd pedig a szinódus tanulmányozza az említett kérdést, ez „a problémát az Egyház számára kedvező alkalommá szelídítheti", hogy előbbre vigye egyik-másik feszültség és vitapont megoldását, amely a polarizálódás miatt kialakult.

Október 7-én ért véget a Teológiai Bizottság ezévi egyhetes ülése, amely az új témát megjelölte. Ugyanakkor lezárták az elmúlt három év kutatásait, amelyek a krisztológiával foglalkoztak. „Mivel járul hozzá Krisztus ismerete az emberi állapothoz?" A katolikusok életkörülményei és problémái szerte a világ különféle pontjain nagyon különböznek egymástól; de az, amit a zsinat kimutatott, közös jellemzője mindnyájunknak: Krisztus azért jött, hogy az emberek számára megvilágítsa, mit jelent igazában embernek lenni. A zsinati munka a hagyományos