A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-01-01 / 1. szám

46 3) Luigi Scrosoppi (1804—1884) az észak-olaszországi Udine szentje. Két bátyját követve az Oratórium tagjaként pap lett. Krisztus szegényeinek szentelte életét: az árváknak, a süketnémáknak, az elkal­lódó fiataloknak, a háborúk áldozatainak. 4) Maria Repetto (1807—1890) élete javát szigorú kolostor­ban élte; amikor azonban kolera- és egyéb járvány tört ki, kijött a ko­lostorból, hogy az ínségeseken segítsen. Ez történt 1835-ben, 1854- ben, 1866-ban és 1873-ban. 1884-ben, tekintettel 77 életévére, már megtagadták tőle az engedélyt... 5) Riccardo Pampuri (1897—1930) a Páli Szent Vince Társa­ságnak és a ferences harmadrendnek volt a tagja. Az első világháború idején a háborús zónákban az áldozatoknak viselte gondját. 1927-ben belépett az irgalmasok rendjébe (közkedvelt olasz nevükön Fate Bene Fratelli: tegyetek-jót-testvérek), de három évvel később mellhártya- gyulladásban meghalt. A testvéri szeretet egyetemes és örök — mégis annyi különféle arca van, amilyen sokféle korban és történelmi helyzetben élnek az emberek. Újonnan boldoggá avatott öt testvérünk példája arra szólít fel, hogy mi is megtaláljuk és megvalósítsuk egyéni hivatásunkat ab­ban a környezetben, ahova a gondviselő Isten helyezett minket. ÜLÉST TARTOTT A TEOLÓGIAI BIZOTTSÁG „A kiengesztelődés és a bűnbánat szentsége": ezt a témát választotta leg­közelebbi munkaévére a Nemzetközi Teológiai Bizottság. A témaválasztás a püspöki szinódus 1983-as ülésének azonos témájához igazodik. Carl J. Peter, az Amerikai Katolikus Egyetem hit- és vallástudományi ka­rának dékánja, maga is tagja az említett bizottságnak, igen szerencsésnek ítéli a témaválasztást. „Napjainkban az Egyházat széleskörű polarizálódás jellemzi. Ez megmutatkozik például abban a sokféleségben, ahogy a keresztények elgondol­ják a bűnt, és azt, amit tenniök kell, ha bűnt követnek el." „A bűnbánat szentsé­ge manapság nagy bajban van, és ez a helyzet elsőrendű fontosságú lelkipásztori problémát jelent." Carl Peter szerint, ha a Teológiai Bizottság, majd pedig a szi­nódus tanulmányozza az említett kérdést, ez „a problémát az Egyház számára kedvező alkalommá szelídítheti", hogy előbbre vigye egyik-másik feszültség és vi­tapont megoldását, amely a polarizálódás miatt kialakult. Október 7-én ért véget a Teológiai Bizottság ezévi egyhetes ülése, amely az új témát megjelölte. Ugyanakkor lezárták az elmúlt három év kutatásait, ame­lyek a krisztológiával foglalkoztak. „Mivel járul hozzá Krisztus ismerete az embe­ri állapothoz?" A katolikusok életkörülményei és problémái szerte a világ külön­féle pontjain nagyon különböznek egymástól; de az, amit a zsinat kimutatott, közös jellemzője mindnyájunknak: Krisztus azért jött, hogy az emberek számára megvilágítsa, mit jelent igazában embernek lenni. A zsinati munka a hagyományos

Next

/
Oldalképek
Tartalom