A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-09-01 / 9. szám
402 mette nagy papi segédlettel, és szólt róla az elismerés és szeretet hangján. A hazatérés és hazatalálás örömteli reménye és hite volt a mise alaphangulata, nem a gyász és elszakadás. Még a temetőben is azzal a meggyőződéssel énekelték a magyar hívek a nővér kedvelt esti imádságát: „elvégeztük a munkát”, hogy a virrasztás, a temetés méltó volt szép munkás életéhez, melynek egyetlen célja a lelkek java, magyar gyermekei szolgálata, az Egyház építése és Jézus szolgálata volt. Kézbe vette Isten Lelke, ő pedig készséges szívvel kereste, merre viszi Jézus Lelke, és ha az utat meglátta, erős kézzel, teljes bevetéssel fogott neki a munkának. Ezért áldottuk az Istent, aki meghívta és közénk küldötte. Ezért hálálkodtunk, hogy nekünk adta őt a mennyei Atya. Az életút: Bécs, Sopron, Budapest, Buffalo, Regina, Washington, Regina, Montréal, Toronto, Hamilton, dohányvidék, és végül megint Hamilton. Bécs és Magyarország 1890. július 17-én született Bécsben, egy nagyon szociális lelkületű mérnök apa nagy családjába. Meleg hálával emlegette, hogy édesapja a Rerum Novarum olvasója és megvalósítója volt, már abban a korban. Egy apa nélkül maradt sokgyermekes munkás család gyermekeit úgy nevelték, gondozták, mint saját családjukat. Elemi és középiskolai tanulmányai után Sopronban az orsolyitáknál kapta tanítónői képesítését. 1909 és 1913 között Lakompak Sopron megyei községben tanított. De a későbbi szociális apostol már korán megmutatkozott munkáiban. A dolgozó édesanyák gyermekei számára napközit szervezett, és nyaral- tatásokat biztosított részükre. Mikor pedig kitört az első világháború, katonakórházakban és a fronton a karácsonyi szeretetlátogatásokkal, ápolással iparkodott kongreganista társaival a szeretetszolgálatban részt vállalni. 1917-ben Péter-Pál-napon lépett be a Szociális Missziós Társulatba, és a következő év pünkösdjén, 1918. május 19-én tette le fogadalmait, majd alig egy évre rá, 1919. március 21-én, ágyú- és gépfegyvertűz hangzavarában (Budapesten ez volt a kommunista hatalomátvétel napja) tette le örökös fogadalmait. Közben a budapesti rendőrség fiatalkorúakkal foglalkozó osztályán dolgozott; börtön- lelkipásztorkodással fáradozott a női foglyok javára. Vezette a Bethania-házat mint annak igazgatónője; ez a ház bukott lányokkal foglalkozott, azoknak adott menedéket, és iparkodott őket megmenteni, az életbe újra beállítani. Kanada 1923-ban a Szociális Testvérek Társulata missziós munkát vállalt a reginai érsek kérésére, Nyugat-Kanada szórvány magyarjai érdekében. Mária testvér volt az egyik vállalkozó és küldött; de Kanadába érkeztekor el kellett szakadnia Ida és Júlia testvérektől, mert „véletlenül” Buffalóban volt rá szükség, Frederika testvér betegsége miatt. Buffalóban beiratkozott a jezsuiták vezette Canisius Col- lege-ba, tanult angolul, és közben a buffalói Szt. Erzsébet plébánián segített. 1929-ben egy évre Reginába ment. Az ottani Sacred Heart Academyn tanult az első három, már Kanadában belépett testvér, hogy tanítói képzéssel mehessenek a plébániákra. Mária testvér az ő eltartásuk fejében házimunkát vállalt a nagy intézetben, és közben még a helyi Szt. István magyar plébánián is tevékenykedett.
