A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-09-01 / 9. szám
393 egyház további, kétezer éves gyakorlata szentesítette, mert ma is — mint az ősegyházban — az újszülöttet a szent három sági Személyek nevében keresztelik meg (nem is szólva arról, hogy minden áldás az isteni Személyek nevében történik). A név használata, valakit valakinek a nevével megjelölni, annyit jelentett az ókorban (de manapság is, amikor egy tárgyra felírjuk a nevünket), hogy az illető annak tulajdonába ment át. Mindenesetre ez is új szemponttal világít rá a jánosi hit tartalmára is. A jánosi hitnek mint a Jézusban való hitnek tárgyát tovább részletezi a „piszteuein hoti", „higgyétek, hogy" szerkesztés, amely 13-szor fordul elő. Először is hinni kell Jézus messiási mivoltában és küldetésében: „Ezeket azért írtam, hogy higgyétek, hogy Jézus a Messiás, az Isten Fia" (20,31); „Igen, Uram, hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világra jöttél" (11,27); „Mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje" (6,69). Hinni kell, hogy Jézus és az Atya kölcsönösen egymásban vannak: „Higgyétek, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem" (14,11). Hinni kell, hogy Jézust az Atya küldte: „hogy higgyék: te küldtél engem" (11,42); „Könyör- gök. . .elhiggye a világ, hogy te küldtél engem" (17,22); hogy Jézus az Atyától jött: „Az Atya szeret titeket, mivel. . .hittétek, hogy Istentől jöttem" (16,27). Hinni kell, hogy Jézus annak az örök életnek kenyere, melyet a benne való hit ád: 6,35 41 48. — És végül hinni kell, hogy Jézus bizonyos értelemben azonos azzal a hatalmas Jahvé- val, aki Hóreb hegyén így nyilatkoztatta ki magát: „én vagyok, aki vagyok" - azaz hinni kell, hogy Jézus maga az Isten: „ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben" (6,24); „előre megmondom, mielőtt megtörténnék, hogy amikor majd bekövetkezik, higgyétek, hogy én vagyok" (13,19). Hátravan még a piszteuein részeshatározóval (dativusszal) való előfordulása 18 esetben. Ezek az esetek fölsorolják a hit indítóokait: hinni kell Jézusnak, szavainak, tetteinek, csodáinak, és hinni kell a Jézus melletti tanúknak és tanúságoknak: az Atyának, Keresztelő Jánosnak, az írásoknak, Mózesnek és magának az evangélium írójának: „Hittek az írásnak meg Jézus szavainak" (2,22); „Hidd el nekem, asz- szony" (4,21); „Hitt az ember Jézus szavainak" (4,50); „Aki igéimet hallgatja, és hisz annak" (5,24); „Ha Mózesnek hinnétek, nekem is hinnétek" (5,46); „Hadd lássuk, milyen csodát művelsz, hogy higy- gyünk neked" (6,30); „Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem. De ha azokat cselekszem, és nekem nem akartok hinni, higgyetek a tetteknek" (10,37—38); „János azért jött, hogy tanúságot tegyen. . .hogy mindenki higgyen általa" (1,6—7); „Ezeket viszont azért írtam, hogy higgyétek" (20,31).
