A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-09-01 / 9. szám

390

Isten mérhetetlen szeretetének kifürkészhetetlen, végső megnyilatkozásáról.

Jézus, világ Megváltója,

Üdvözlégy, élet Adója!

Megfeszített Istenfia,

Szent kereszted szívem hívja!

Jézus, add, hogy hozzád térjek,

Veled haljak, veled éljek!

Bálint József

SZENT JÁNOS EVANGÉLIUMA (VI.)

Kulcsfogalmak

4) A hit

Az ember, értelmes teremtmény lévén, az igazságot — és így a legfőbb Igazságot is —szellemi létének két alapvető képességével: értelmével és akaratával tapasztalja meg. Az értelem a hit által, az akarat pedig a szeretet által ragadja meg az Igazságot, és lesz vele eggyé. Mind a hitnek, mind pedig a szeretetnek különleges szerepe van a negyedik evangéliumban.

A hit fogalmának már a negyedik evangéliumban észlelhető mennyiségi előfordulása is meggyőz bennünket arról a különleges hangsúlyról, amellyel Szent Jánosa hitet előtérbeállítja. Amíg Mátéi 1-szer, Márk 14-szer, Lukács pedig 8-szor beszél a hitről, addig János evangéliuma 98-szor. Jelentőségében és tartalmában is messze túlnő a szinoptikusokon. Amíg azoknál leggyakrabban a betegség csodálatos meg- gyógyításának előfeltétele a hit, addig Jánosnál alapvető és mindent átfogó magatartás Isten küldöttjével és az ő üdvöt hozó kinyilatkoztatásával szemben. Továbbá, a szinoptikusoktól eltérően, az üdvösség befogadásának előfeltételéül nem a metanoia, hanem a hit áll előtérben. A szinoptikusok ezt mondják: „Tartsatok bűnbánatot, mert el- közelgett az Isten országa." (Mt 3,2; Mk 1,15; Lk 3,3; 10,9.) János pedig ezt mondja: „Aki hisz, annak örök élete van." (6,47.) De nemcsak előfeltétele a hit az örök életnek, hanem egyben kezdete is, sőt részben — itt a földön — eleme is annak. „Az pedig az örök élet, hogy ismerjenek téged..." Márpedig ez a megismerés itt a földön a hittel azonos.

Mielőtt a jánosi hit mélyebb elemzésébe kezdenénk, először néhány szót kell szólnunk a hit fogalmának bibliai használatáról.

Az ószövetségi Hetvenes-fordításban és az újszövetségi görög szövegben is a hitet a piszteuein igével jelölik a szent szerzők. Ennek