A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-08-01 / 8. szám
377 Szeder Mihály A lőcsfalvi pap naplójából Özvegy Juhászné zaklatta ma papját. Baj volt a leányával. Ifjú férje jól elverte hétfőn este, s a Máli haza futott az anyjához, és semmi pénzért nem volt arra kapható, hogy visszamenjen Matyihoz, aki egész nap ott kóborolt a Juhászék portája körül, hogy visszacsalogassa feleségét. Mit is tehet ilyen esetben egy pap, még ha lőcs falvi pap is? Azt tanácsolta Juhásznénak, küldené be a lányát hozzá, hiszen ő eskette őket vagy két éve, talán hallgatna még rá. De lássuk most szép rendjében Parti Mátyás ifjú nejének baját, ahogy a lőcs falvi pap emlékezett rá. Egy vasárnap délután Parti Mátyás felkészült, és elindult a hétfői országos vásárba. Mert kupecség volt a mestersége. Miután ő elment, Málit meglátogatta lánykori barátnője, Pataki Rózái. Szegény feje nagyon felindult volt, mert ura előző este alaposan elverte. Úgy látszik, Pataki azt az elvet vallotta, hogy „az asszony A FÉLRESIKERÜLT verve jó". Nagy részletességgel újságolta el PRÓBA Rózái Málinak az esetet. De mint látható volt, az asszonyverésnek a panaszkodáson kívül semmiféle tragikusabb következménye nem lett. Mikor Rózái elment, Máli egyedül maradt, tett-vett a ház körül, s nem tudott megszabadulni a képzelődéstől. — Mi lenne — gondolta -, ha egyszer engem is jól elverne a Matyi? Vajon hogyan is történhetne ilyesmi nálunk? Mi vihetné rá Matyit arra, hogy engem elverjen? Hogy is verne ei, ha elverne? Kézzel vagy nadrágszíjjal, vagy hogyan? És én is olyan könnyen venném, mint a Rózát? Egész este azzal foglalkozott, hogy elképzelte egy ilyen verésnek minden eképzelhető részleteit és következményeit. — Én bizony nem bocsátanék meg neki, ha kezet emelne rám — határozta el magában —. Nem én! Soha! Otthagynám! Hogy is szerethet igazán egy olyan ember, aki így elveri a feleségét?! így képzelődött, addig-addig, míg megérlelődött benne a terv, hogy őbizony kipróbálja a Matyit. Vajon tényleg el tudná-e őt verni? Azt tudta, hogy Matyi őt mindennél jobban szereti. De azt is tudta és érezte, hogy semmi úgy ki nem hozná Matyit a sodrából, mint az, hogy nem várja hétfő este jó vacsorával, mikor hazajön a vásárról.