A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-01-01 / 1. szám
38 ki-ki szerszámával. A nap élvezettel csillogtatta képét a fényesre pucolt rézszerszámokon. A közönség — kik ülve a padokon, kik állva a háttérben — zajosan, idegfeszülten várták a kezdetet. A kántor úr elfoglalta a vezénylőemelvényt, kezében meglendült a vezénylőpálca. Az első szám a Szózat volt. Utána a helybeli tánccsoport száma következett, majd ismert népdalok dallama ömlött ki a trombiták, kürtök száján. Azünnepi szónok, a lőcsfalvi pap beszéde előtt a Rákóczi-indu- ló volt műsoron. Szépen kezdődött. Az ismert dallamok simogatták a dobhártyákat. De egyszerre kitört a ,,botrány”. A nép nem akart hinni a fülének. Mintha a karnagy, a zenekar mind megbolondultak volna. össze-vissza fújták, verték, dobolták, recsegtették, ki-ki a maga módján hangszereiket. A kakofónia sértette a füleket, és a közönség zúgni kezdett, mint a haragos tenger. Az egész dolog vagy öt percig tartott. Utána a karnagy füttyentett egyet, a vezénylőpálca újra meglendült, és a zenekar ,,észhez tért”. A Rákóczi-induló újra úszott a levegőben a kotta szerint, és szépen be is fejeződött. A nép megköny- nyebbülten sóhajtott fel, s a lőcsfalvi pap megindult a szónoki emelvény felé. * * * Ott állt az emelvényen. A nép torkát köszörülte. A szemek a papra szegeződtek, és feszülten várták, hogy megtudják az okát a,,zenekari botránynak”. De a pap nem mentegette a zenekart, hanem elkezdte szépen felépíteni beszédét egy hasonlat alapján. Mint mondta: a zenekar a falu társadalma, a különféle hangszerek a falu népének csoportosulása, rétegződése foglalkozás, vagyoni helyzet, műveltség, nemek és korok szerint. A falu vezetősége a karnagy. — No most — magyarázta a pap —, ha a karnagy, a zenekar tagjai ki-ki a maga nótáját fújja minden ritmus és kotta nélkül, ,,zene-bo- na” lesz belőle. Hát ez az eset sokszor a falunkban is —folytatta a szónok —, de ha megvan a harmónia a vezetőség és a falu népe közt, ha a szokások és törvények szerint intézik életük folyását, megszületik a szép, kiegyensúlyozott élet. Es így tovább... A nép sohasem felejtette el ezt a májusi népünnepélyt. Híre hamarosan bejárta az egész környéket. így a lőcsfalvi rezesbanda - minden szónál ékesebben — sikeresebb tanítást adott az emberi élet, a falu, a család, a társadalom békés összhangjának szükségességéről, mint száz szónok és szónoklat. Sőt annyira tetszett a népnek, hogy szerepléseik alkalmával kérték őket, hogy pár percre újra „bolonduljanak meg”, s nevetve várták ,,észretérésük” pillanatát.