A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-08-01 / 8. szám
murikban, és megmondta, a mai fiatalok nem törődnek a vallással, azok nem olvassák a magyar újságot, nem olvassák, amit Fr. Nagy Ferenc ír, és felesleges ilyen haszontalansággal teleírni a magazint.” „Régen szebb és jobb írások voltak, épült a lélek; ma annyi idegen szavak vannak benne, csak az tudja, aki irta. ” Elmélkedés a geraszai ördögűzésről (1982. június, 278-281) Egy olvasónk nem a szerkesztőségnek, hanem egy másik jezsuita atyának irt. Ö másolta át számomra a következő szakaszt, a levél szerzőjét azonban nem adta meg. Az első mondatban feltehetőleg a San Damianóval foglalkozó cikkre történik utalás, fagyon bántott a Nagy Ferenc írása a Szív újságban. Le is akartam mondani azonnal. Most meg betetőzte az evangéliumi fejtegetésével. Amíg ő ír benne, nem kell a Szív újság! Erre van a legnagyobb szükség ma, hogy azt magyarázza, hogy nem történhetett az úgy, ahogy az evangéliumban le van írva! Ma, amikor úgyis olyan hitetlenek az emberek, azt mondják, hogy semmi sem igaz az egészből Hogy a jó Isten miért engedte a disznónyájat elpusztulni? Miért érheti károsodás az embereket; azt az Ö bölcsessége jobban tudja.” Szeretném, ha e levél írója most, amikor már a cikk második és harmadik részét is ismeri, szenvedélyes elhamarkodottság nélkül közölné véleményét. Ha alapvetően nem ért egyet a cikkel, gondolja meg, hogy legalább ennyire jó vagy még jobb megoldást kell találni az első részben elég részletesen és pontosan megfogalmazott problémákra. Mi történik San Damianóban? (1982. január, 10-15) Állítólag ezt a cikket is kifogásolták; sajnos, nem tudom, milyen megalapozott nehézséget hoztak fel ellene. Egyik barátom próbált ellenvetéseket gyűjteni; de elég hamar észrevette, hogy érvelése nem sokat ér, és visszavonta bírálatát. Néhány záró megjegyzés a) Hálásan fogadjuk olvasóink hozzászólását - bíráló megjegyzéseiket is. b) Közérdekű, rövid hozzászólásaikat szívesen közkinccsé tesszük. (Név nélkül, de a lakott ország megjelölésével.) c) Ha nem válaszolunk, olvasóink könnyen el tudják dönteni, mit jelent a hallgatásunk: egyetértünk - megpróbáljuk megszívlelni a kapott tanácsot — a hozzászólást nyilvánvaló és mindenki számára tanulságos melléfogásnak tartjuk. d) Névtelen levelek írását keresztény emberhez kevéssé méltó eljárásnak gondolom. N.F. 351 Chilla Raymond A SZENTATYA ANGLIAI ÚTJA Csodálatos egyénisége lebilincselte hallgatóságát, a képernyőn keresztül megnyerte a figyelők bizalmát és becsülését, sőt a szívüket is. Ezt várták tőle: a hit, a béke és a vallási egység evangéliumi igényű és mégis szavahihető szózatát — de erre mégsem számítottak: a hit, a meggyőződés, az erő, a természetes egyszerűség ilyen együttes su
