A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-08-01 / 8. szám
348 a hatalmas fák árnyékában. Csak a legmerészebb vadászok vállalkoztak itt vaddisznó vagy medve felhajtására. Csupán 1061-ben, tehát I. Béla királyunk idejében épült ezen a környéken az első „curtis”, azaz udvarház. S — íme — most úgy néz ki, hogy a régi római utak ismét napvilágra kerülnek - hiszen még meglehetősen jó állapotban vannak! A zirci apátság egyre jobban szélesülő tisztás közepén áll, körülötte hangyaszorgalommal mozognak, foglalatoskodnak a szerzetesek és a munkások. Francia szavakat ver vissza az erdő visszhangja. Dolgos, lelkes embereknek látszanak — állapíthatta meg a korabeli látogató. A király jól tette, hogy idehívta őket. A ciszterciták A ciszterciták római katolikus szerzetesrendjét 1098-ban — tehát akkor, amikor Franciaországban I. Fülöp, nálunk pedig Könyves Kálmán uralkodott — alapította egy csoport Benedek-rendi szerzetes. E szerzetesek eredetileg a Molesme nevű apátság keretében éltek, Róbert nevű apát uruk irányítása alatt. Az újonnan alapított apátságot Citeaux-nak nevezték, latin neve azonban Cistercium volt, s betelepült — a Benedek-rendiektől már szervezetileg elkülönült - lakóit ettől kezdve cisztercitáknak hívták. A környéken egyszerűbbnek tartották a „fehér szerzetesek” elnevezést, mivel fekete köpenyük alatt fehér, néha világosszürke szerzetesi öltönyt viseltek. Vezetőjük, (Szent) Róbert elhatározta — és szerzetestársai egyetértettek vele —, hogy a Nur- siai Szent Benedek által megállapított legszigorúbb rendszabályok között fognak élni új rendházukban. A Benedek-rend nem nézte jó szemmel a ciszterciták elkülönülését, és számos felszólítást kaptak, hogy a molesme-i felsőbb tekintély alá téljenek vissza. Mindazonáltal egyedül csak Róbert apát úr tért vissza (1099), utóda, (Szent) Albericus (Alberik) kieszközölte, hogy II. Paskál pápa csoportjukat önálló rendként elismerje. A sorrendben harmadik apát úr, (Szent) Harding István, egy angol származású, nagy tudású szerzetes alatt már szabályzatuk is volt („carta caritatis”), és az új rend nemcsak hamar felvirágzott, de új hajtásai messze földre elszármaztak. 1113-ban tehetséges, élénk, lelkes új novicius csatlakozott a ci- teaux-i szerzetesrendhez. Bemát volt a neve. Tehetségére jellemző, hogy két évvel később, tehát 1115-ben, már a monostor egyik legkiemelkedőbb tagja, Albericus apát úr jobb keze lett. Nevéhez fűződik a ciszterciták történetében fontos szerepet játszó clairvaux-i monostor megalapítása, melynek első apátja lett. Clairvaux-i Szent Bemát (1090-1153) egyike lett a középkor leghíresebb hitszónokainak. Kortársai „doctor mellifluusnak”, azaz „mézajkú tudósnak” nevezték el.
