A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-07-01 / 7. szám
332 Orbán Miklós FORRADALMÁROK VOLTAK-E AZ ÓSZÖVETSÉG PRÓFÉTAI? (II) Amikor az ókori kelet egy uralkodója hírét vette annak, hogy ez vagy az a hűbérese nem tesz eleget vállalt kötelességeinek, vagy mi több, függetlenségének a kivívására készül, nem indította el azonnal hadait. Mert az ókor is ismerte a nemzetközi jogot. Mindenki tudta, hogy a megoldást először békés eszközökkel kell keresni. Mit tett tehát a jogaiban sértett uralkodó? összehívta a korona tanácsot, kötelességéről megfeledkezett hűbéreséhez pedig követet menesztett, hogy emlékeztesse a szerződésre. A követ, küldője nevében, megkívánta, hogy a hűbéres valamilyen módon kezeskedjék a szerződés lelkiismeretes betartásáért. Ha az első követnek az útja nem járt sikerrel, egy második utazott a hűbéres király udvarába. Ez már keményebben beszélt. Emlékeztette a királyt azokra az átkokra, amelyek a szerződés záradékában lettek felsorolva. A harmadik követ már ultimátumot vitt, és a negyedik követ tarsolyában a hadüzenet volt. A hadüzenet lényegében nem volt más, mint ünnepélyes megállapítása annak, hogy a szerződés záradékában foglalt átkok érvénybe lépnek. Az ókori kelet diplomataéletének is megvoltak a maga külsőségei. A követ az uralkodó üzenetét írásban vitte magával, de élőszóban adta elő. Minden uralkodói üzenet ezekkel a szavakkal kezdődött: „Ezt mondja a nagy uralkodó.” Ha mármost elhagyjuk a világi politika területét, és Jahve meg a választott nép szövetségének a történetét kezdjük vizsgálni, minden további nélkül megállapíthatjuk: az ószövetség prófétái Jahvénak, a nagy uralkodónak, voltak a követei. Jahve, a szabadító Isten, a prófétákon keresztül figyelmeztette népét a szövetség feltételeire, arra, hogy a nép nem tartja mega szövetség alkalmával vállalt kötelességeit. A prófétáknak kellett a népet jobb belátásra bírniok jó szóval, energiával, tekintéllyel, fenyegetéssel, végül pedig ultimátummal, és ha ez sem segített, a prófétáknak kellett a néppel közölniök, hogy a szövetség megszegésével járó átkok már megfogantak, és Jahve büntető kezét nem tudja visszafogni senki. Vagyis a prófétáknak a vallás területén ugyanaz volt a feladatuk, mint volt a követeknek a világi politika terén. A próféták még az ünnepélyes üzenet formuláját is átvették! Ezért olvassuk oly sokszor a próféták írásaiban: „Ezt mondja Jahve." A próféták tehát közvetítők voltak Jahve és a szövetség népe között. Bizonyos értelemben a választott nép királya és papjai is közvetítők voltak a szabadító Isten és a nép között, de ők a nép oldalán álltak. Izrael királyának az volt a kötelessége, hogy a törvény megtartása
