A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-07-01 / 7. szám
317 ságtartalmát ellenőrizni kell. De ezt csak a hit módszereivel tehetjük: a Krisztus keresztjéből áradó sugarak fényében kell vizsgálni a tanokat, és a kegyelem szavához hasonlóan az ember szabadságát tiszteletben tartó, a jóra meghívó, de nem kényszerítő módon kell közelítenünk a személyekhez. Akkor Krisztus melletti tanúskodásunk egyszerre lesz bátor, biztos — és szerény. Testvéri, és nem ellenséges. KÉRDÉSEK 1. A fejlettebb vallás tanulhat-e a kevésbé fejlettől? Mit tanulhat a keresztény az afrikaiaktól? és a hinduktól? 2. Mi az, ami közös az emberekben az Egyház és a nem keresztény vallások viszonyáról szóló zsinati nyilatkozat szerint? 3. Ha a nem keresztény vallások jelentéscsirákat tartalmaznak, mi következik ebből a hithirdetés (a Krisztus-hirdetés) számúra? 4. A nem keresztény vallások akadályt vagy segítséget jelentenek-e, vagy mindkettőt az evangélium befogadása számára? 5. Mi a valódi párbeszéd célja? Megtérítés vagy megtérés? 6. A közös hitben az igazság rovására történő megegyezés veszélye hogyan kerülhető el? 7. Ha az igazság oszthatatlan, hogyan lehet mégis ellentétes nézeteket valló vallásos meggyőződések között békéről és testvériességről beszélni? 8. A kereszténység miért nem vehető és kezelhető bizonyítandó tételnek? 9. Ki tanúskodik Jézus Krisztus igazsága mellett? 10. A kegyelem hív vagy kényszerít? Mennyiben példa ez számunkra a nem keresztények iránti magatartásunkban? 11. Igaz-e az a vélemény, hogy minden vallás jó? Mi benne az igaz, és mi a téves? 12. Nem téves és szerénytelen-e a kereszténységet az Istenhez vivő egyetlen biztos útnak mondani? Orbán Miklós Hi-fi Tiszi, a csapat-G. atya Végre-valahára kellő megfontolással nyithatom ki a számat. Őrsvezető leszek, és ebben a táborban arra készítenek elő, hogy tanítani tudjam őrsöm mindenre teljesen képtelen tagja inak a szorítónyolcast, a sziú üvöltést, az őserdőben elveszett cserkészgyermekecske ádáz küzdelmét a szúnyogfelhővel, a hegyi patakkal és saját őrsvezetőjével. Tábori rajparancsnokunk, Sutyak Ádám bátyánk, ma avval a nagyszerű ötlettel állt elő, hogy irodalmi művet fog kidögönyözni ellustult agyunkból. Jellemrajzot írhatunk. Ki-ki saját csapatának ve
