A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-07-01 / 7. szám
301 Vagy talán történetünk csak puszta álom? A képzelet játéka? Vagy inkább valóság? Ami vele történt, az velünk is megtörténhet? Egy része már meg is történt? Vagy eddig lejegyzett egésze a magunk története talán? Igen, a Földön sok minden történik. Uj események, új körülmények, új arcok jelennek meg és tűnnek el. Sok történet íratlan marad, sok befejezetlen, sok nem jut el a teljességig. Sok eltűnik az élet titokzatos zsongásában. De az Élet, a bennünk vándorló Élet nem áll meg. Vándorújára hívja, ott vezeti földre született új gyermekeit. Ha a mi Megbékélt Vándorunk történetét folytatnánk, vagy ha kilépne ezekből a sorokból, és találkoznánk vele személyesen, úgysem mondana mást ezek után, mint csak kifejezné jókívánságát, hogy váltsuk be életünk legteljesebb küldetését. Vége A PÁPA ÉS A MUNKÁSOK Március 19-én, Szent József ünnepén a pápa ellátogatott a Livorno közelében fekvő ipari városba, Rosignanóba, ahol a lakosságnak kb. 75%-a a kommunista pártra szavaz. A városban gyártelepe van a Solvay multinacionális vegyipari vállalatnak. A német megszállás idején a fiatal Karol Wojtyla ugyanennek a vállalatnak egyik üzemében folgozott Krakkó közelében, négy éven át. Rosignanóban a 2800 munkás nagy megelégedéssel hallgatta a pápát, amikor hangsúlyozta, hogy a munkásoknak joguk van igazságos munkabérhez, a szak- szervezetekben való szervezkedéshez és az üzemük politikájába való beleszóláshoz. A beszélgetések során a pápának nehéz és ellenséges kérdéseket is tettek fel. Vasco Nandi, egyik szakszervezeti vezető: „Azt mondják, a Solvay vezetői azért hívták meg ide a Szentatyát, hogy feloldozza őket bűneiktől, mert ehhez egy egyszerű plébániai lelkész már nem elég.” „Egész bizonyosan nem a főnökeitek kedvéért jöttem ide. Ilyen célra nem Szent József ünnepét választottam volna. Azért jöttem, hogy közelebb kerüljek a munkásokhoz.” Egyéb kérdésekre felelve a pápa kijelentette, hogy ő nem illetékes az üzemmel és környékével kapcsolatos egészségügyi kérdésekben; hogy a papságnak nem kell beavatkoznia pártpolitikába és szakszervezeti harcokba, ez a világiak feladata, ezekben a nagyon is lényeges kérdésekben az Egyháznak a világiak, nem pedig a papok révén kell tevékeny részét kivennie.