A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-06-01 / 6. szám
286 Közvetlen, rokonszenves ember. Szívesen beszéli el a törzsi keretben eltöltött gyermekéveit, kereszténnyé válásának, papi hivatásának történetét. Nem született kereszténynek. 1951-ben kezdett a legközelebbi elemi iskolába járni; Comboni-misszionáriusok vezették. Minden hét elején ötven mérföld gyaloglás a misszióba, a hét végén ugyanannyi hazafelé: felejthetetlen szép emlék. Az elemi ismeretek mellett sok más csodálatos dologra nyílt mega lelke. Megismerte Combom püspök egy évszázaddal ezelőtti „őrült" gondolatát: Afrikát úgy kell kereszténnyé tenni, hogy ennek munkásai maguk az afrikaiak legyenek. Comboni előrelátta, hogy álma valóra fog válni. A kis bari fiú felfedezte, hogy a püspök által alapított missziós társulat tagjai éppen ennek az álomnak a gondviselésszerű megvalósítói. „Rajtuk keresztül megértettem, hogy Isten szava saját üdvösségem története és betelje- dése annak, amit Jézus parancsolt apostolainak: Menjetek, tegyetek tanítvánnyá minden népet, és kereszteljétek meg az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében." Az afrikai fiút annyira elbűvölte a misszionáriusok egyénisége és munkája, hogy maga is beállt közéjük: Comboni püspök álmának szereplőjévé lett. Ma pedig már nemcsak missziós pap; 1979. május 27-én kinevezték az újonnan szervezett El Obeid-i egyházmegye első püspökének. Első püspöke a bari törzsnek, első bennszülött szudáni püspöke a Comboni Missziós Társaságnak. „Ma a Comboni-karizma arra hív, hogy közvetlenül és személyesen szembenézzünk az afrikai emberrel, segítsük önmaga kiteljesedésének megvalósításában, felelősségeinek tudatosításában. Felelősségei abból fakadnak, hogy olyan személy, aki képes az együttműködésre, egyenlő megbecsülést és közös felelősségvállalást érdemel." Ebben a szellemben El Obeid első püspöke fő törekvéseit az afrikai világi keresztények lelki növekedésére és az egyházi szolgálatba való bekapcsolására irányítja. Tudja és vallja, hogy Daniele Comboni mai misszionáriusai így járnak el alapítójuk szellemében. oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo (Folytatás a 253. oldalról.) szövetséget esküszünk egymásnak.” Ennek a formulának igen mély értelme van. Az ószövetségben a próféták úgy állították elénk a házasságot, mint annak a szövetségnek képét, amelyet Isten Izrael népével kötött. Az újszövetség tovább szőtte ezt a gondolatot: ,A férfi elhagyja atyját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesz a kettő egy testté. Nagy titok ez: Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatva mondom." (Ef 5,31-32.) A házasság titka abban áll, hogy Krisztusnak Isten új népével való szövetségét és egyesülését mutatja be. Mivel pedig az Eucharisztia ezt az új és örök szövetséget ünnepli, egyben a hitvesek egységét is ünnepli, mert házasságuk Krisztus és az Egyház egységének képe. Az Eucharisztiában Krisztus nem csupán minden