A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-06-01 / 6. szám

284

oooooooooooooooooooooooooo Rövid hiteles életrajzát egyik

kiváló tanítványa, a szintén domonkos- APRÓSÁGOK rendi Szt. Antoninus firenzei érsek írta

meg; Fra Angelico a firenzei San Mar- oooooooooooooooooooooooooo co-kolostor falán megfestette arcképét.

Magyarországhoz életének több rövid szakasza és temetése kapcsolja.

1356 körül született Firenzében; neve apjának (Domenico Banchini) keresztnevéből származik. 1373 táján belépett a domonkos rendbe; fogyatékos iskolázottsága és dadogása némi nehézséget jelentett, kivételes emlékezőtehetsége és kitartása azonban túlsegítette a problémákon. Firenzében, Pisában és Párizsban tanult; hétéves firenzei apostolkodás után — amelynek során Sienai Szt. Katalint is megismerte, sőt ő dadogásából ki is gyógyította — Velencébe került, szerzetesi munkájának fő területére. Prédikált, tanított, kolostorokat alapított és reformált (egyik alapításában élt húsz éven át édesanyja, Paola nővérként), jelentős teológiai és pedagógiai munkákat írt. Bűnbánati mozgalmáért, ilyen célú körmenetek szervezéséért 1399-ben öt évre száműzték a velencei köztársaság felségterületeiről. 1404-ben fejedelmi követként tért vissza Velencébe, majd került Rómába, 1406-ban, XII. Gergely megválasztására. Erősen dolgozott a „nyugati egyház- szakadás” megszüntetésén, ezért a munkájáért XII. Gergely igen becsülte, és 1407- ben megtette ragusai érseknek, 1408-ban pedig bíborosnak. 1409-ben Magyarországra és Lengyelországba küldte pápai legátusként. Erre az időszakra vonatkozhat legendájának az a megjegyzése, mely szerint hamarosan megtanult magyarul, és a hívek seregestül tódultak szószéke köré, hogy hallgassák ,üstén angyalát náBOLDOG DOMINICI JÁNOS

lünk”. Amikor 1415-ben összeült a konstanzi zsinat, Dominici bíboros rávette a törvényes pápát, XII. Gergelyt, hogy mondjon le, és ezzel a pisai meg az avignoni ellenpápát is hasonló lépésre ösztönözze. XII. Gergely lemondását a zsinaton 1415. július 4-én maga Dominici bíboros olvasta fel. Az új pápa, V. Márton 1418- ban a magyar szent korona országaiba és Csehországba küldte pápai legátusként. Csehországban zavargó helyzet fogadta: Húsz János kivégzése felkavarta a közvéleményt és a kedélyeket. Vencel király és a cseh rendek vonakodtak attól, hogy a legátus javasolta elnyomó rendszabályokat foganatosítsák a husziták kiirtására és a hitegység helyreállítására. Dominici bíboros 1419 tavaszán dolgavégezetlenül távozott Csehországból,és Budára ment. Ott hamarosan lázas betegségbe esett, és 1419. június 10-én meghalt. Saját kérésére Budán, a Vízivárosban, a pálosok Szt. Lőrinc-templomában temették el. 1832-ben XVI. Gergely engedélyezte, hogy boldogként tiszteljék.

Egyházpolitikája, mint láttuk, a kor szellemének megfelelően olyan elveken nyugodott és olyan módszereket kívánt foganatosítani, amelyeket ma már nem fogadhatunk el. Életszentségének mindez nem állt útjában; hasonló problé