A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-06-01 / 6. szám
216 Zsúfolásig tele volt a lőcsfalvi templom ezen a „piros pünkösd” ünnepen. Nem is fértek be mind a templomba, még kívül is álltak, ami lehetséges is volt a gyönyörű májusvégi napsütésben. Csak enyhe szellő nyalogatta a kalaptalan férfifejeket a mise alatt. Senki sem sejtette, hogy a Szentlélek Úristen vihar alakjában fogja megrázni a lőcsfalvi lelkeket pásztoruk szaván keresztül. A lőcsfalvi pap röviden ismertette a katolikus tanítást, szinte katekizmusszerűen, az isteni kegyelemről, főleg az üdvösséghez szükséges kegyelemről, és a „segítő” kegyelemről; elmondta, hogyan is működnak ezek a kegyelmek, és hogyan fújdogál a Szentlélek szele titokzatos utakon és módokon, mint ahogy a mondás is járja: a Lélek ott fú, ahol akar... Tette mindezt olyan érdekes módon, hogy a fülek mind figyelmesen hegyeződtek a szavak ütemére... Végül elérkezett az érdemi részhez:- Persze, kedves híveim — mondta hangsúllyal —, kegyelmi csatornákról beszélünk, jelképesen, a biblia nyelvén, mert Isten az Elő Vizek forrása, és onnan a ,,csatornák” a lélekbe torkoltának, hogy a kegyelem élő vizei öntözzék, növésre serkentsék, erősítsék, buzdítsák a lelkeket... De mi lesz, ha a csatornák el vannak dugulva? (Mint némely számadó juhászok lelkében is...) Hát az ilyen lélekbe, legyen az püspöki lélek, papi lélek, apácai lélek vagy hivő lélek, a kegyelem nem hatolhat be...S ki a hibás? Az Isten? A Szentlélek? Vagy az, aki hagyta a csatornát eldugulni?! Aki nem tisztogatta azt hűséggel, hanem engedte, hogy a bűnök, emberi gyarlóságok, hitványságok iszapja és piszka eldugaszolja?! A kegyelem ott van, ömlene, folyna a lélekbe, mert Isten adja mindenkinek, de sohasem ömölhet a lélekbe, mert hiányzik a ,,közreműködő ember” munkája. De, sajnos, vannak, akik Istent akarják kinevezni „csatornatisztítónak”, vagy „kéményseprőnek”, vagy minek... A csatornák tisztán tartása a mi egyéni felelősségünk. Ez a mi közreműködésünk az üdvösség rendjében. Olyan csend volt a templomban, hogy — amint mondják — még a leejtett tű neszét is meg lehetett volna hallani...- Tehát nem ott az egekben van a hiba - mennydörgőit a pap hangja —, hanem itt a földön, a csatornákban... A csatornák el vannak dugulva! Az Elő Vizek nem hatolhatnak beléje, mert a ,,megváltott” ember nem hajlandó egyengetni az Űr útját, hanem hanyagul engedi a csatornákat eldugulni. Ámen. * * * Abban az esztendőben, eltérően más esztendőktől és más pünkösdi napoktól, a nép másról sem beszélt, mint „az eldugult kegyelmi csatornákról”, ami a lőcsfalvi papnak nagy megelégedést okozott. De
