A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-06-01 / 6. szám
263 A maga szívverése, a Föld szívdobogása, Űrnőjének halk járása örömöt, félelmet, fájdalmat kopogott-dobogott a szívén. Fölébredt. Omőjét kereste. A hold ezüst fényében csukott szemekkel pihent az ágyán. Szeme alatt két könnycsepp csillogott. A Vándor ijedten nézte a könnycseppeket. Nem mert szólni, nem merte fölkelteni, kérdezni Űrnőjét. Kilépett az Erdei Kunyhóból. Leült a küszöb előtt. A csillagos eget kémlelte. Onnan várta a választ. A csillagok szikrázva remegtek és vándoroltak a fekete bársony éj sűrűjében. Mint könnycseppek a Világ Arcán. XII. A Lesújtott Vándor Amint az eget fürkészte, a Hajnalcsillagot egyre nagyobbnak látta az égen. — Erre közeledik? — kérdezte Emberünk, csak úgy magában tanakodva. A Hajnalcsillaggal együtt két kis kísérőcsillag is süllyedt az ég magasából. Most már bizonyos volt, hogy a tó felé közelednek. Aztán a három csillag már ott lebegett a kunyhó fölött. Emberünk félrehúzódott. A három csillagfény a kunyhó ajtajához ért. Az ajtó magától kinyílt. A csillagok eltűntek a kunyhó mélyén. Emberünk, ha akart volna, sem tudott volna mozdulni. Várt tágra nyűt szemekkel. Állt földbe gyökerezett lábakkal. Még pirkadás előtt kilépett a kunyhóból a Hajnal Csillaga.Két kísérő csillaga követte. Kékfényű kaijukban hónál fehérebb, csukott szemű Úrnőjét hozták. Mikor az Otthonra talált Vándor elé értek, megálltak. Az Erdő Űrnője felnyitotta szemeit. Kinyújtotta kezét. Ujjáról lehúzta a zafírgyűrűt. Vékony kis ujjaival leemelte szemei alól a két csillogó könnycseppet. A zafírkövet a szívére tette. A két csillogó könnycseppet pedig a zafírkő helyére, a gyűrűbe. Vándorunk, bár senki sem biztatta erre, közelebb lépett. Kis Úrnője most a könnycsepp-gyűrűt az ő szívére tette. — Örökre, ugye? — suttogta. — Örökre — suttogta vissza a Vándor. Míg ő ott állt mozdulatlanul, lesújtva, a csillagok menete megindult. A tó felé haladtak. Amint az első fényjel a pirkadást hirdette a keleti égbolton, fölemelkedtek a fehér arcú Úrnővel, és eltűntek az Égben. ( Folytatjuk.)
