A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-06-01 / 6. szám
244 Nagy Ferenc Szentbeázed- templomtalan magyaroknak (1) Szent Péter és Pál főünnepén az első olvasmányt az Apostolok Cselekedeteiből vesszük. (12,1—11.) Ez a könyv az első keresztény közösségek történetét beszéli el, mégpedig úgy, hogy az anyag javarészét két kiemelkedő személyiség, Péter és Pál alakja köré csoportosítja. A könyv többször kiemeli azt, hogy a jeruzsálemi ősközösségben Péter apostolnak vezető szerepet ismertek el; ez a helyzet olvasmányunkkal is. Lehet, hogy éppen olvasmányunk Péter vezető szerepét egy más szemponttal is kiegészíti; azzal ti., hogy a jeruzsálemi egyház vezetése csak Jakab apostol vértanúhalála után ment át véglegesen Péter kezébe. Más újszövetségi szövegek, pl. az első korintusi levél 15. fejezete alapján ezt a véleményt meg lehet kérdőjelezni; ott ugyanis a péteri hagyomány megelőzni látszik a jakabi hagyományt. Ez a kérdés nem csupán önmagában érdekes, hanem mert érzékelteti velünk azt, hogy olvasmányunk története hosszabb időszakot átfog. — Hallgassuk meg most a szakasz szövegét. (2) Heródes király elfogatta az egyház néhány tagját, hogy ártson nekik. János testvérét, Jakabot karddal kivégeztette. Amikor látta, hogy ezzel megnyerheti a zsidók tetszését, azon volt, hogy Pétert is elfogassa. A kovásztalan kenyér ünnepét ülték. Elfogatta, börtönbe PÉTER zaratta’ rábízta négy, egyenként négy katonából álló őrségre, hogy őrizzék. Az volt a szándéka, hogy húsvét után a ÉS nép elé vezetteti. Míg Pétert fogva tartották a börtönben, PÁL az eS®sz egyház állandóan imádkozott érte az Istenhez. A- zon az éjszakán, amikor Heródes elő akarta vezettetni, Péter két katona között aludt, kettős lánccal megbilincselve. A bejáratnál őrök tartották szemmel a börtönt. Egyszerre csak megjelent az Úr angyala, a helyiséget pedig fény árasztotta el. Az angyal oldalba lökte Pétert, és fölébresztette: „Kelj föl gyorsan!” — mondta. Erre a láncok lehulltak a kezéről. Aztán így folytatta az angyal: „Csatold fel övedet, és vedd föl sarudat!” Amikor megtette, tovább sürgette: „Vedd magadra köntösödet,és kövess! ” Ment és követte, de nem tudta, hogy valóság-e, amit vele az angyal tesz. Azt gondolta, látomása van. Átmentek az első őrségen, majd a másodikon is, aztán eljutottak a város felé nyíló vaskapuhoz, és ez magától kinyílt előttük. Kint még végigmentek az egyik utcán, aztán az angyal hirtelen eltűnt mellőle. Amikor Péter föleszmélt, megszólalt: „Most már csakugyan tudom,hogy az tír elküldte angyalát, és kiszabadított Heródes kezéből s abból, amire a zsidó nép számított! ”
