A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-01-01 / 1. szám
22 hangsúlyozza. Ez az alapja minden szabadságnak. Amit pápasága kezdetétől hangoztatott, megismételte abban az üzenetében, amelyet a Madridban összeülő európai biztonsági és együttműködési konferenciának küldött november derekán. „A lelkiismereti és vallásszabadság a személy elsődleges és elidegeníthetetlen joga — írta sőt, amilyen mértékben ez a szabadság a szellem legbensőbb szféráját éri el, azt mondhatjuk, hogy minden más szabadság létjogosultságát alátámasztja.” A társadalom különböző felelőseinek lehetővé kell tenniök ésbiz- tosítaniok kell azt, hogy minden férfi és nő teljesen kifejleszthesse ezt az alapvető emberi adottságot. El kell ismemiök és jogilag védeniök kell a lelkiismereti és vallásszabadság szabad terét, hogy minden személy lelkiismerete követelményeinek megfelelően gyakorolhassa azt. Egyébként ezt a szabadságjogot biztosítják a nagy nemzetközi dokumentumok és egyezmények, mint pl. az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata és a hozzá kapcsolódó nemzetközi megegyezések és a legtöbb nemzet alkotmánya is. Az államnak nemcsak el kell ismernie a vallás- szabadság jogát, hanem azt biztosítania is kell — védeni és előmozdítani — a közjó érdekében az erkölcsi törvény követelményei szerint. De a szabadság nemcsak jog, hanem másokkal szembeni kötelesség is, hangsúlyozza a pápa. Hogy a békét szolgáljuk, minden emberi lénynek és közösségnek tisztelnie kell mások — egyének és közösségek — szabadságát és jogait. Ez pedig az egyéni szabadságjogok bizonyos korlátozását vonja maga után, hiszen az ember lényegileg társas lény. A pápa ezután rámutat arra, hogy a „szabadság” bizonyos formái nem érdemlik meg ezt a nevet, és óvakodni kell a szabadság eltorzításától. Pl. a fogyasztói társadalomban visszaélés lehet a szabadsággal az, ha az emberek telhetetlen hírvágyát nem vetik alá a társadalmi igazságosság és szeretet törvényének. Mert az anyagiak féktelen hajhá- szása korlátozza mások szabadságát, megakadályozza azt, hogy egyeseknek meglegyen a létminimumuk, és hogy szabadon kibontakozhassanak. Szegénység, rosszultápláltság, éhség, a javak igazságtalan elosztása: mindez nemzetközi szinten is megnyilvánul, és egy-egy ország igazságtalan társadalmi életében is. Hasonlóképpen a pusztán materialista világnézetre alapozott társadalom is megtagadja az embernek a szabadságot, amikor az egyéni szabadságokat a gazdasági tényezőknek veti alá, amikor hamis ideológiák nevében elfojtja a szellem teremtő erejét, amikor megtagadja az embereknek a szabad társulás jogát, amikor az egyes magánszemélyeknek lehetetlenné teszi a közügyek intézésében való részvételt. Az igazi szabadságnak nincs élettér a permisszív társadalomban sem, ahol a szabadságot összetévesztik a szabadossággal, ahol az erkölcsi értékeket nem védik, hanem az általános amora- lizmusnak kedveznek. Teljesen hamis az a szabadságeszme, amely az erkölcsi értékek mellőzésével akarja megszervezni a társadalmat. A pá-
