A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-01-01 / 1. szám
20 mezéseket adnak manapság hívők vagy nem hívők, a tudomány emberei és a közgazdászok, a demokratikus társadalmak emberei, vagy azok, akik totalitárius rendszereket kénytelenek elviselni. A pápa tehát azt akarja megmutatni, hogy mi is az igazi szabadság, amely egyszerre a béke gyökere és gyümölcse. Üzenete első részében (2—4. pontok) a szabadság negatív és pozitív oldalait mutatja be, tehát leírja a sebzett szabadság következményeit, ill. a reményt keltő erőfeszítéseket az igazi szabadság megvalósítására. — Amint a Pacem in terris kezdetű körlevél hangsúlyozta: a békének az igazságban kell megvalósulnia, az igazságosságban kell épülnie; a szeretetnek kell ihletnie, és a szabadságban kell kibontakoznia. (Igazság, igazságosság, szeretet és szabadság tehát a béke négy tartópillére.) Most az 1980-as évek elején olyan panoráma tárul szemünk elé, amely egyáltalán nem megnyugtató: a mai emberek békére vágynak, a tények viszont aggodalommal, szorongással töltik el az egyszerű állampolgárokat éppúgy, mint a felelős vezetőket. Az igazi béke hiányzik, mivel nincs szabadság, vagy megsértik, vagy kétes, illetve téves módon alkalmazzák azt. A kölcsönös bizalom helyett a félelem légköre uralkodik, a közjó szabad keresését elfojtják; a béke sebzett a népek közötti kapcsolatokban, mivel e kapcsolatokat nem a valameny- nyi ember egyenlő méltóságának tiszteletére alapozzák, hanem az erősebb jogára, az uralkodó tömbök, a katonai vagy politikai imperializmusok erőviszonyaira. „A szabadság sebzett ott, ahol a kisebb nemzetek kénytelenek a nagyobbak vonalába illeszkedni, hogy biztosíthassák független létüket és fennmaradásukat. A szabadság sebzett, amikor nem lehetséges a párbeszéd két egyenlő fél között a kiváltságos és erős nemzetek gazdasági és pénzügyi uralma miatt.” „És egy nemzeten belül is, politikai szinten, vajon van-e reális esélye a békének, amikor nem biztosítják az egyéneknek a közös döntésekben való szabad részvételt, vagy az egyéni szabadságjogok élvezését nem garantálják? Nincs igazi szabadság - a béke alapja -, amikor minden hatalom egyetlen osztály, egyetlen faj, egyetlen csoport kezében összpontosul, vagy amikor a köz javát összekeverik egyetlen párt, az állammal magát azonosító párt érdekeivel. Nincs igazi szabadság, amikor az egyéni szabadságokat beolvasztja a kollektivitás, ,tagadva az ember és a történelem személyes és közösségi transzcendenciáját’ (Octogesima adveniens, 26). Az igazi szabadság akkor is hiányzik, amikor a teóriává emelt anarchia különböző formái minden tekintély visszautasításához vagy rendszeres kétségbevonásához vezetnek, végül pedig a politikai terrorizmusba, a spontán vagy szervezett erőszakba torkol- lanak. Akkor sincs igazi szabadság, amikor a belső biztonságot egyetlen és legfőbb normává teszik meg az állami tekintély és az állampol
