A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-04-01 / 4. szám

172

amikor elváltunk. Az uram ivott, ha nem engem vert, a gyereket verte. Közben minden szoknya jó volt neki. A fia után soha nem kérdezett, csak engem fenyegetett, hogy kitettem a lakásból. Nem bírtam elviselni, hogy minden este a rádiót a szekrény tetejére kelljen tennem, mert részegen lerántja a konyhaasztalról az abrosszal együtt.

Amiért a fiút az őrszobára vittem, így kezdődött. A tavasszal végre tudtam neki venni új ruhát. Vasárnaponként vette föl. Abban ment ministrálni. Jóval pünkösd után az egyik vasárnap látom, hogy az iskolai ruháját veszi magára. Kérdem, miért nem az újat. Hogy arra vigyázni kell, válaszolja, és gyorsan felugrik a biciklijére. Valami nem tetszett nekem. Elővettem az új ruháját, hátha kiszakította a nadrágját. A nadrággal nem volt semmi baj. De a kabátján csúnya, nagy folt. Nem tudtam elképzelni, mitől. Végigkotortam a zsebeit. A szokásos zsibvásár. A zsebkendőn ugyanaz a randa — bocsánat: csúnya —, elkent folt. Barna is, zöld is. Az ablakhoz vittem, forgattam, szagoltam. Talán gépolaj, talán kocsikenőcs, festék, újfajta ragacs, de nem tudtam zöld ágra vergődni. Amikor hazajött a templomból, az orra alá dugtam, ez meg mi. Behúzta a nyakát, érezte, hogy pofont érdemel. Hány száz újságot kellett tavaly a szünidőben kihordania, hogy az új ruhát meg- vehessem.

— Ez meg mi? — kérdeztem már csendesebben, mert a gyerek arcára eddig ismeretlen szorongás ült. Elfordította a fejét:

— Fagylalt...

— Ki vágta hozzád?

— Senki, az enyém volt. Valaki véletlenül nekem ütközött...

— Mekkora volt az a fagylalt, hogy a kabátod nyaktól övig ilyen koszos lett?

— Négygombócos...

— Négygombócos? Miből vettél te négygombócost? Annyiba kerül, mint a mozijegy! — Erre nem felelt, csak egyik lábáról a másikra állt.

— Add ide a tárcádat! — A kis heti zsebpénze három hétre visz- szamenőleg megvolt.

— Ki vette neked?

— A Vidor... tudod, anya, innen a harmadik utcában laknak, a Tamási garázsban dolgozik. Mindig behív iskola után, ha valami balhés kocsit javít... — A gyerekből dőlt a szó, láttam, hogy hőbörögni kezd.

— A garázsban vette neked a négygombócos fagyit?

— Nem ... nem. Másik vasárnap elvitt a Vidám Parkba. Befizetett minden marhaságra. Haza is hozott a tragacsán, a bezárt garázs előtt tett le, avval, hogy engem választ barátjának, mert a másik két segéd kiköpött strici...