A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-04-01 / 4. szám
159 Véleményem szerint ez a tragédiánk: az elmúlt tíz év sok áldozatba került, mégis oly kevés eredményt tudunk felmutatni annak fejében, amit elvesztettünk. Sebeinkbe ráadásul sót dörzsöltek az amerikai elnökhelyettes, George Bush szavai, amikor elnökünket beiktatásán ezekkel a szavakkal köszöntötte: „Örülünk, hogy ragaszkodik a demokratikus elvekhez és eljárásmódokhoz." Bocsássák meg, ha sokáig látszom elidőzni a hazámat ért tragédián, és talán nem a legdiplomatikusabb módon szólok róla; de nem értenék meg teljesen, miért tesszük azt, amit teszünk, ha nem ismerik, legalább felületesen, azokat a körülményeket,amelyek között mi a Fülöp- szigeteken élünk. A tapasztalatainkról végzett hosszas eszmé- lődés és imádság után erre a szilárd következtetésre jutottunk: apostoli munkáinkban az elsőséget a hatalom nélküli osztályok hatalomra segítésének kell biztosítanunk, a rengeteg elnyomás végtelen sok áldozata lesznek a fő gondunk. Talán azt kérdezik: miért kell nekünk hatalomról beszélnünk? Miért kell hatalomra juttatást emlegetnünk? Nem hangzik különösen ez a fajta nyelvezet az Isten igéjének Ferdinand Marcos elnök és felesége, Imelda asszony hirdetésére hivatott emberek ajkán? Mi úgy hisszük, hogy nem, mert a következtetésünk mélyén az a meggyőződés vonul végig — és ez hitünkből folyik —, hogy az emberi méltóság olyan elsődleges érték, ami felett nem alkudozhatunk. Meggyőződésünk szilárdan bele van horgonyozva Isten atyasá- gába és jézusi fiúságunkba. Meg vagyunk győződve róla, és nemcsak elvont elmélet, hanem gyakorlati tapasztalat alapján, hogy az emberi méltóság csökkentésére irányuló támadások szükségképpen jellemzik azokat a társadalmi rendszereket, amelyekben a hatalmat — akár a gazdasági, akár a politikai hatalmat — kevesek tartják a kezükben. Már
