A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-03-01 / 3. szám
118 Az ÚR SZOLGÁLÓLEÁNYA parányiban. Kis életének lényeges tartalma és boldogsága a tökéletes megegyezés a mennyei Atya akaratával. Sohasem akar ő mást, mint a mindenek Ura, s szinte ujjongó örömmel, szerelmes szeretés- sel simul bele az örök Szeretet isteni kezébe. Kívánni sem tudna mást, mint pontosan ezt, amit az Atya éppen most akar. A jelen pillanatban megnyilatkozó atyai akarat a levegője s — legyen bár a természet számára mégoly keserű — életének titkos gyönyörűsége. Mert szereti az Atyát. S akkor is, ha szent tetszésének tárgya keresztre feszítő, érthetetlen, vagy akár percről percre változó... ő engedelmesen, ruganyosán, hajlékonyán, szelíden és mosolyogva simul bele a keménynek látszó atyai kézbe. És minél keményebbnek érzi, annál inkább csókolgatja lelkének tengermély békéjében. Akármi érje, semmi sem lepi meg, békés egyensúlyát semmi sem zavarja, tervét sohsem keresztezi semmi. Mert azt akarja, amit az Ur akar, és nincs más terve, mint percről percre beteljesíteni az imádott akaratot. KRISZTUS JEGYESE, A MEGVÁLTÓ TÁRSNŐJE parányiban. Jézus a mindene. Boldogan éli az Énekek Énekének jegyesével: „Dilectus meus mihi et ego UH." /Enyém a Kedvesem, és én az övé./ Szent szenvedéllyel szerelmes isteni Jegyesébe. Zsákmánya a Jegyes Szívének. Mindenben csak az Ő kedvét keresi, és kerüli, ami neki visszatetszik. Meghalna inkább, mint Ot megbántani. Mindig vele van. Abscondita in Deo..." /Istenbe rejtve.../ vele lakik. Mindent tőle kérdez, vele beszél meg, s ezerféle gyengédséggel halmozza el. Az övé szívének minden dobbanása. Követi őt boldogan, bárhova viszi, s hogy Jézus az övé, elég ez neki... Szereti Őt a szent Eucharisztiában..., ott van vele a világ minden oltárában, napkelettől napnyugatig megújuló Áldozatában... Mindenütt, ahol Jézus van hófehér Hostia titkos köntösében s bor színének csorduló kelyhében... hideg Alaszkától forró Szaharáig, végtelen tengerek piciny szigetéig, Szent Péterben s Pálban, a Maggioréban s a Lateránban éppen úgy, mint a falvak, puszták, tanyák, missziók kis kápolnájában. Szentségtörő szívek, szennyes papi kezek, meggyalázott Ostyák minden fájdalmában. A teljes Krisztus nagy ÁLDOZATÁBAN, a nagy Jelenlévő csendes IMÁJÁBAN, megváltó VÉRÉNEK minden poharában, az ÉLET KE- NYERÉNEKminden morzsájában. Vele a Jézussal, Zarándoktársunkkal!... Szereti őt a felebarátban. Az egyetlen Jézust millió ruhában... Kicsiben és nagyban, bölcsben, tudatlanban, szegényben, gazdagban, bűnösben és szentben Jézus jön feléje. Őt szereti benne... Boldogan mond le minden érdekéről, ha Jézus jön hozzá egy darab kenyérért, biztató szóért, vagy csak egy mosolyért. Könnyen adja, fosztja, szórja szét önmagát, időt, erőt, kedvet sosem mérlegelve az izzó szeretetnek tékozló kedvével. Aki látja, megdöbbenve kérdi: honnan e szeretet későn, korán, mindig; mintha szenvedéllyel szolgálna mindenkit? Jézus ennek a titka, az egyetlen Édes, aki megigézte és — álruhába bújva — minden pohár vízért titkos gyönyörökkel itatja kedvesét. Szereti Őt, a hétköznapi Jézust, hétfőn, kedden, szerdán, szürke hétköznapokon, melyeknek csendes, titkos rejtekében annyi lehetősége van a vele levésnek. Itt formálja szívét a Hitves Szívéhez, szelíd alázatát itt tanulja meg, imádsággá formált munka, gond, fáradság dicséri az Atyát reggeltől napestig. Hozzásimulni a Hitves szívéhez, ugyanúgy akarni, vágyni és érezni. Minél inkább Hozzá hasonlóvá lenni!
