A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-03-01 / 3. szám
112 Bálint József: LELKISÉGEK NYOMÁBAN (Második és befejező rész) Karizmatikus mozgalom Már otthon hallottam róluk, a „karizmatikusokról”. Csak hallottam, mert közvetlen kapcsolatban nem voltam velük. Viszont Rómában kötelességemnek éreztem, hogy ebben a tekintetben is legalább némi tájékozódást nyerjek. Három kurzus is foglalkozott a Lelkiségi Intézetben ezzel a témával. Egy amerikai páter (Sullivan) egyháztani szempontból világít rá a kérdésre: „Az Egyház karizmatikus dimenziója”. (Az Egyház lényegénél fogva karizmatikus!) P. Rambaldi olasz jezsuita kurzusa ezt a címet viseli: „A karizmák az Egyház struktúrájában és életében.” Ezt a kurzust teljes egészében végighallgattam,és vizsgáztam is belőle. Egy kármelita atya (P. Secondin) a karizmatikus mozgalmakról, a bázisközösségekről tart kurzust, amelyek a zsinat utáni években egyszerre, szinte varázsütésre keletkeztek az egész világegyházban. Ennek a kurzusnak javarészét vendégként hallgattam végig. A gyakorlatban is volt alkalmam találkozni egy nagyobb karizmatikus csoporttal, amely P. Grasso jezsuita védnöksége és laikus apostolok vezetése alatt áll. Minden szombaton 5 órától este 1/2 9—9-ig tartják összejövetelüket. Mégpedig a Szent Ignác-templomhoz közel eső „Caravita” kápolnában. (Római viszonylatban kápolna, nálunk templomnak illenék be.) A kb. 200 tagú csoportban minden korosztály képviselve van, nagyon sok a fiatal is, természetesen gitárral és egyéb modern hangszerekkel fölszerelve. Az ének nagy szerepet játszik az összejövetelen, mert hiszen ez a legfőbb eszköz arra, hogy minden résztvevőt „aktiváljanak”. És ezzel a szóval ki is mondtam azt a varázsigét, amely a karizmatikus összejövetelek hatásának egyik legfőbb titka: aktiválni minden jelenlévőt. Itt nem lehet olyan passzív módon végigücsörögni, mint ahogyan általában híveink szoktak a vasárnapi misén. Itt mindenkinek énekelni kell, éneklés közben - ahol az öröm, ujjongás megkívánja — tapsolni, imádság közben kezeket kitárni stb. Az énekek, imák alaptónusa: a hála, az öröm, a lelkesedés, hogy a mennyei Atya gyermekeivé fogadott bennünket. Közben Szentírás-olvasás és -magyarázat. A közös imák mellett közben a hangos egyéni megnyilatkozásoknak is helyt adnak, a Szentlélek sugallata szerint. Ezekben az egyéni megnyilatkozásokban van egy kis előreszervezés is — és ha valaki túllépi a határt, az ügyes vezető máris közbevág a közös énekléssel. Majd utána „tanúságtételek”
