A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-03-01 / 3. szám
Ill tén velünk jött. Egész napjukat nekünk adták. így bejártuk az egész szigetet. Üj, modern rendházuk a tenger fölötti domboldalon fekszik. Fölséges kilátás nyílik az emeleti szobából a sok szigetes tengerre. Ez az egyetlen, amiben kezdettől fogva dúskálhattak: a természet szépségeiben. Az némileg kárpótolta őket a sok nélkülözésért és üldözésért. Most már félelem és rettegés nélkül, szabadon bámulhatják a nem egy helyen mesés szépségű tájakat, a szeszélyes partú szigeteket, az egyre változó, meglepetésekben mindig új tengert, a dús növényzetű dombokat. Sajnos, a japán gazdasági csoda itt is érezteti már hatását: a fiatalság, a férfinép egyre nagyobb százalékban hagyja el a szigeteket jobb állás, több fizetés, kiválóbb iskolák reményében. így lassan szétesnek, megtizedelődnek az eddig összetartó, egységes (bár kissé elmaradott) keresztény közösségek. Ezt a folyamatot már nem lehet megállítani. Új utakra, új életformákra, új módszerekre lesz majd szükség, hogy fennmaradhassanak, és tovább adhassák hamisítatlan tisztaságban őseik hitét. Lehetséges, hogy éppen ez, a soraikból sarjadt női kongregáció lesz majd arra hivatva, hogy, egyre jobban belekapcsolódva az egyetemes Egyház áramlásába, vértanú őseikhez híven előkészítse a még nem keresztény honfitársaik Krisztushoz vezető útját. Senki sem örült jobban a Szentatya itteni látogatásának, mint a japán keresztények. 250 éves kegyetlen elnyomás ellenére is szilárdan hittek abban, hogy a római pápa újra küld majd hithirdetőket a Felkelő Nap országába. Ez az álmuk száz évvel ezelőtt be is teljesedett. Akkor kaptak új életre a már halottnak vélt keresztények. S íme, alig száz év múlva maga a Szentatya látogatta meg őket Nagaszakiban, a vértanúk városában! Szokatlanul zord tél, hóvihar fogadta a pápát. Mégis türelmesen álltak és vártak majd egész nap a tömegek az errefelé szokatlan hidegben, csakhogy láthassák az Egyház fejét. Százak lettek rosszul, estek össze a hidegtől és fáradtságtól, de kitartottak. Hogyne tartottak volna ki? Hiszen egy régi álmuk ment teljesedésbe. Es most boldogok: látták a Szentatyát! Sokan kezet is foghattak vele. „Olyan meleg, puha volt a keze”, mondta boldogan az egyik nővér, akinek szerencséje volt a pápa közelében állni. „Igazi atyai kéz!” Igen, atyai kéz: a mennyei Atya keze leghűségesebb, sokat szenvedett és most olyan derűs, boldog gyermekei felett... Szaszebó, 1981. augusztus
