A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-03-01 / 3. szám
103 amit emberek bölcsességnek tartanak; a hellenista, gnosztikus bölcsességgel szemben az az igazi bölcsesség. Az pedig, ami Isten intézkedéseiben gyengeségnek tűnhetett, az nagyobb erő, mint az erőnek az emberi várakozásokat és törekvéseket feszítő elgondolása; a zsidók által kívánt csodajelekhez képest ebben a látszólagos isteni gyengeségben van Isten igazi ereje. Ami első látszatra őrültségnek és csődnek tűnik, Isten abba helyezte el és a hit által abban láttatja meg velünk az élet igazi csíráját. A botrány földi életünk során nem tűnik el, állandóan érezteti magát; Isten ereje és bölcsessége úgy van jelen és úgy működik, hogy mindvégig rejtve marad, egész világosan soha nem tárul fel. A hit mindvégig hit marad: burkolt isteni hívás, amely folyton megkérdőjelezhető, és amely egyre megújuló választ vár. (7) Ebben a pár versben Szent Pál természetesen nem világítja meg az evangélium titkának minden szempontját. Szerteágazó magyarázatunk után befejezésül irányítsuk megint figyelmünket a lényegre. Szent Pál valamiképpen a saját igehirdetői tapasztalatát érzékelteti; és ebben minden mai igehirdető — akár pap, akár hitoktató, akár tanúságtételével apostolkodó világi keresztény — magára ismerhet. A hiteles keresztény igehirdetés mindig a megfeszített Krisztust állítja a középpontba. Ez azonban ellenszegülést, botrányt vált ki. A Messiás keresztre feszítését emberi logikával nem lehet igazolni, nem lehet megérteni, emberi észjárással nem lehet benne Isten nagyságát felfedezni. Ezért sokan elutasítják a kereszt evangéliumát, akár hellenista típusú világnézetükből, akár zsidó típusú megbotránkozásukból kiindulva. Ugyanakkor az igehirdető azt is megtapasztalja, hogy sokan elfogadják a kereszt evangéliumát: elfogadják a megfeszített Messiást, és befogadják életükbe saját keresztjüket. Lassan azt is felfedezi az igehirdető, hogy ez utóbbiak az igazi realisták, a hitelt érdemlő emberek; ők az igazán bölcsek,az igazán erősek. Miként tehát Szent Pálnak, úgy nekünk is a saját igehirdetésünk és életünk tanúságtételében, valamint a hallgatóink, vitapartnereink válaszként nyújtott magatartásában — vagyis a kereszt megélt bölcsességében és erejében — egyre jobban fölsejlik Isten titokzatos és paradox bölcsessége és ereje. iftn?rCr£rCrit?r&iTir£rírCr&ttr£rCr£r£r£rtr£rÍTttiftír£rCr£rtrir£rtTttr£rtrtr£rir(}^^ Jézus mondja: „Azért szeret engem az Atya, mert odaadom életemet, hogy aztán vissza is vegyem. Senki sem veszi el tőlem: önként adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, és hatalmam van arra, hogy visszavegyem. Ezt a föladatot kaptam Atyámtól.” (Jn 10,17—18)
