A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-07-01 / 7. szám
304 kellett volna írnunk: „beemberült, megemberült"; mint ahogyan nem sokkal előbb ugyanezt a hittitkot egy másik szóval így nevezzük: ,,bestestesült, megtestesült." „Az írások szerint" jelentése: az ószövetségi írások értelmében. Ezt a hitvallást valószínűleg nem a 381-es zsinaton állították össze; a zsinatot megelőző húsz év során kellett keletkeznie. Igaz viszont az is, hogy az ariá- nusok és a pneumatomakhoszok tévedéseivel szemben hatásosan fogalmazza meg a helyes keresztény Szentháromság-hitet; tehát talán maga a zsinat is dolgozott végső megszövegezésén. A zsinat után a konstantinápolyi egyház keresztségi hitoktatást szolgáló hitvallása lett, és a pátriárkái tekintély egyre nagyobb eltefedettséget biztosított neki. A VI. századtól kezdve Keleten szinte mindenütt és kizárólag ezt használják keresztségi hitvallásnak. 480 körül az antiochiai monofiziták felvették az eucharisztikus liturgiába, már 518 előtt Konstantinápolyban is belekerült, és a VI. század óta a misében való használata is Keleten szinte egyetemes és kizárólagos. A latinok a VI. század elejétől kezdve fordították és terjesztették. 589-ben egy spanyolországi zsinaton hallunk először arról, hogy a misében éneklik. Már ekkor vagy nem sokkal ezután belekerült egy bővítés, amely később sok heves vitára adott Szt. Irén-templom, az I. konstantinápolyi zsinat színhelye okot, és a keleti egyház- szakadásnak is egyik kiváltója lett: a Szentlélek az Atyából „és a Fiúból" származik. A Vili. században már Galliában is el volt terjedve mint a mise krédója, a IX. század elején pedig Nagy Károly Aachenben vezette be az eucharisztikus liturgiába. III. Leó értesítette a császárt, hogy a Rómában énekelt formula nem tartalmazza ezt a többletet: „és a Fiúból". Nem is egyezett bele, a császár kérése ellenére, hogy ezt az újítást az egész latin Egyházra kiterjesszék. Azt mondotta: ő is azt a hitet vallja, hogy a Szentlélek az Atyától „és a Fiútól" származik; de a mise krédóját nem kell megváltoztatni. Végül 1014-ben II. Henriknek (Szent István királyunk szent sógorának) császárrá koronázásakor Vili. Benedek pápa elfogadta, hogy Rómában is énekeljék: „és a Fiútól".Kelet és Nyugat ekkor lélekben már messzire szakadt egymástól; hamarosan eljött az 1053-as esztendő, amikor Róma és Konstantinápoly kölcsönösen kiközösítette egymást.
