A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-02-01 / 2. szám
-L Visszavonultan élni Vele, és csak akkor jönni a felszínre, ha a szükség, a kötelesség és a szeretet kívánja. Lényemmel és életemmel egy eszmét vágyom szolgálni: hogy a lelkek megtalálják a bennük élő Istent és Benne egymást. Csak egy külső apostolkodásra vágyom: befelé terelni a lelkek figyelmét, tolmácsolni nekik a bennük élő Isten kimondhatatlan szeretetét és leírhatatlan vágyát: ut sint com- summati in unum (hogy tökéletesen egyek legyenek: Jn 17,23). Az 1927-es év, amint ez az idézett összefoglalásból kitűnik, döntően meghatározta Margit lelki fejlődésének irányát. A rendkívüli misztikus kegyelmek tüzében alakult ki egész életének mottója, összefoglalása és vezérgondolata: az egység. Különösen feltűnő az emberekkel megélt egységének csodálatos elevensége. Hivatása útját is biztosabban látta: életét a lelkében és a lelkekben élő Szent- háromság imádására kell szentelnie, apostoli tevékenységének pedig arra kell irányulnia, hogy a külső világban és énük felszínén élő testvéreit befelé vonzza, oda, ahol lelkűk szentélyében maga Isten várakozik reájuk. Az 1933. szeptember 2-tól 1935. november 21-ig vezetett és fennmaradt napló bizonyos kristályosodási pontokat mutat. Idézzünk néhány jellemző részletet. 1) Szentháromságban élt élet. Itt járok az élet zajában, bele vagyok dobva az élet küzdelmébe, és nem látok mást, csak a nagy Láthatatlant; szeretnék elmenni, beléfe- ledkezni, belétemetkezni, és nem tudni semmi másról... Ó ha át tudnám adni a telkeknek élő hitemet a lelkünk Istenében! — 1934.1.2. A szentség egész titka ez: megmaradni Őbenne! — 1934.1.15. Úgy érzem, hogy én, aki itt élek ebben a zaklatott, zajos életben, az csak egy kis része, egy kis töredéke a lényemnek; a lelkem valahol messze a világ fölött ölelkezik a Végtelennel. — 1934.IV. 18. Istennél... A lelkem mélyén az édes Hárommal... Az egész életem, az egész boldogságom itt bent van ... Istenben! — 1935. VI.9. Lelkek Istene, lélekszentélyek isteni Lakója, Te vagy az én imádott Mindenem! - 1935.XI. 9. Élő hitemet a lélekben élő Szentháromságban - ezt hagyom örökül mindazoknak, akiket szerettem, akik szerettek engem. — 1934.1.18. A következő ima gondolataiban, sőt felépítésében is arra az imára emlékeztet, amelyet a fiatal francia kármelita. Szentháromságról nevezett Erzsébet nővér állított össze a lelkében élő „Három" imádására. Margit jól ismerte a Di- jonban, 1906. november 9-én, 26 éves korában elhúnyt kármelita nővér életét. Életem minden pillanatát Nálad akarom tölteni, lelkem Istene! Kérve kérlek, add meg nekem azt a kegyelmet, hogy munkában, fáradságban, örömben, szenvedésben — szeretetem virrasztva ott maradjon Nálad! Ne engedd meg, én Istenem, hogy a külvilág szükségtelenül vagy a jónak látszata alatt csak egy pillanatomat is elrabolja Tőled. Adj világosságot értelmemnek, szilárd következetességet akaratomnak, hogy éle88
