A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-02-01 / 2. szám
1 ezért nagyobb döntési szabadságot tartanak kívánatosnak. Ivo Lorscheiter, a brazil püspöki kar elnöke azt a gondolkodásformát bírálta, amely egy mintacsaládot képzel el, és az eszménytől való minden eltérést súlyos véteknek bélyegez. Ez a gondolkodásmód a családot teszi meg minden erkölcsi és társadalmi teljesítmény és hiány egyetlen forrásának, holott a család maga is áldozata a környezet sokrétű befolyásának, és képtelen arra, hogy ezt az ideált még csak meg is közelítse. Sok országban a „szabályellenesnek” minősített kapcsolatok alkotják a házasságok többségét. A tanítóhivatal előírásaival nem egyező életmód nem feltétlenül rosszindulat vagy hitetlenség jele. Ezért a tanítóhivatal nem várhat minden megoldást a családeszmény erősödésétől. Szembe kell nézni a társadalomformáló erőkkel is, főképpen az igazságtalan gazdasági renddel és a személy jogait semmibe vevő jogrendszerekkel. A gazdasági tényezők befolyását a családra nemcsak a szegény országok püspökei hangsúlyozták, hanem az Egyesült Államok és Kanada képviselői is (Joseph Bernardin és Robert Lebel). A vélemények nagyon megoszlottak abban a kérdésben , hogy az elvált és szentségi házasság nélkül újabb életközösségre lépett katolikusok szentáldozáshoz engedhetők-e, és milyen feltételek mellett. Willebrands bíboros, a Keresztény Egység Titkárságának elnöke a vegyes házasság pozitívabb értékelését ajánlotta. Felmerült a nem gyakorló és nem hivő keresztények házasságának problémája: van-e értelme, szabad-e őket a házasság szentségéhez engedni? Feltételezhe- tő-e a mai világban a felbonthatatlanság követelményének komolyan vétele? Ezek a súlyos problémák bizonyos fokig háttérbe szorították a többi lényeges kérdést. De felsorolásunk szűkösségéből tévedés volna azt következtetni, hogy megfeledkeztek róluk. Basil Hume angol biros egy anglikán püspök megjegyzésére hivatkozott: a Humanae vitae körlevél másról is szól, mint a születésszabályozásról; nem szabad, hogy ez az egyetlen pont feledtesse az enciklika 95%-át, nevezetesen a házasság lelkiségéről írt sorokat. Mások a családi imáról és a lelkiség egyéb forrásairól szóltak. Szóba került a családok elidegeníthetetlen joga gyermekeik neveléséhez és az állam önkényes beavatkozásának visszautasítása. Többször visszatért az a gondolat is, hogy az eszményt előírni és megkövetelni nem mindig okos dolog: a fokozatos rávezetés eredményesebb. (Ez az alapjában véve helyes elv könnyen vezethet helytelen következtetésekre. Erre a Szentatya is utalt záróbeszédében.) Ajánlották a családkérdés különféle szempontjait felölelő iránymutató könyv (direktórium) kidolgozását. Különféle formákban 82
