A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-02-01 / 2. szám

73

amely szó szerint „megfordulást" jelent: a hivő ember szakít téves írtjával, a bűnnel, és Istenhez fordul: kitárul az üdvösség kegyelme előtt, és rálép Isten akaratának útjára. Jézus példabeszédeiből világosan kivehető, hogy Isten előtt minden ember bűnös. A legveszedelmesebb az, ha valaki nem ismeri el bűnös voltát, azt hiszi, hogy nem szorul rá a megváltásra. Ezért ostorozza Jézus az elbizakodott farizeusokat, akik igazaknak hiszik magukat, és megvetik a „bűnősöket":,,A vámosok ésaz utcalányok megelőznek benneteketaz Isten országában!"

Isten felé fordult élet

Amikor Jézus megtérést követel (pl. a házasságtörő asszony, Jn 8,7-11), mindjárt közvetlen döntésre hívja fel a bűnöst. Aki felszólítását itt és most meghallja, az befogadja Isten irgalmas, megbocsátó szeretetét. Általában ezt mondhatjuk: Jézus prédikációjában a megtérésnek kettős követelménye van: 1) Jézus mindenkinek hirdeti az örömhírt, az Atya irgalmas szeretetét; aki hisz, befogadja e szeretetet; de azokat, akik nem ismerik el, hogy rászorulnak Isten irgalmára, Isten ítéletével fenyegeti. 2) Jézus felhívása közvetlen és gyökeres megtérést követel; azt akarja, hogy a bűnös teljesen Istenhez forduljon, és csak neki szolgáljon (Mt 6,24). A hit ésaz Istenhez való „térés" (fordulás) elválaszthatatlan egymástól: amikor kitárulunk Isten üdvhozó kegyelmének, odafordulunk Istenhez, aki Jézus Krisztusban kinyilatkoztatja és közli önmagát: szavának meghallgatása követeli az akaratának való engedelmességet (negatív oldalról: elfordulást a bűntől, bűnbánatot). Az élő, teljes ráhagyatkozás a szerető Istenre magában foglalja a bizalmat és a viszontszeretetet.

Jézus követése

Gyakorlatilag a megtérés „Jézus követésében" nyilatkozik meg: a tanítvány sorsközösséget vállal Jézussal, akár életét is elveszíti érte vagy az Isten.országáért.fa kettő ugyanaz).

Jézus követése szóról szóra azt jelenti, hogy a meghívottak a Mester nyomába szegődnek, elhagyva mindenüket és minden hozzátartozójukat (Mk 1,16-20). Jézus kortársai számára ez részben természetes volt: hiszen a rabbikat, a törvénytudókat és farizeusokat is tanítványok vették körül. De Jézus követése nemcsak azt jelenti, hogy a tanítvány meghallgatja a Mestert, aztán továbbadja tanítását (a törvénymagyarázatot). Nemcsak oktatásról van szó, hanem életközösségről, sorsközösségről. Jézus szigorú feltételeket szab azoknak, akiket közelebbi követésére hív. A tanítványoknak mindenüket, minden hozzátartozójukat el kell hagyniok; vállaIniok kell a létbizonytalanságot, az üldöztetést, sőt a halált is. Jézus követelménye annyira radikális (gyökeres), hogy sokan nem mernek vállalkozni rá, megütköz-