A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-02-01 / 2. szám

családapa sem. Egy átlagos falusi gazda, aki családját is azért megbecsülte.

Egy napon aztán történt valami. A gazda odavolt pár napig Nyúl községben, Győr megyében, rokoni látogatásra. Nem utasíthatta vissza a meghívást, mert bátyjának a fia esküdött. Mikor hazajött, fia ott ült a pitvarban. Az Üj Barázdát böngészte, mert szeretett olvasni. Nem tudni, mi üthetett beléje, mert belépő apját nem üdvözölte. Szót sem szólt hozzá. A kérdésre, hogy hol van az anyád? nem válaszolt. Ez annyira dühbe gurította a gazdát, hogy lekent neki egy atyai pofont, noha a legény már 23 éves volt. Ez a fiút úgy megzavarta, mert ilyesmi sohasem történt vele, hogy felállt, kiment, s azóta nem látták.

Sodor gazda várt, várt, várt — de a végén tanácstalanságában, felesége unszolására, mégis rászánta magát, és elbandukolt a plébániára papjához. Ott hűségesen beszámolt mindenről, hogy smint is történt a dolog. A pap csak hallgatta nagy komolyan a gazda szavait.

— Hát most mán mitévő legyek, vagy mi? — bökte ki végül a gazda. A pap szó nélkül, hosszasan nézte hívét, aztán tempósan, nyugodtan beszélni kezdett:

— Nézze, gazduram, én megértem a bánatát és aggodalmát. De hát ez így lett megírva ...

— De azt mondja meg nekem, mivel érdemeltem meg, hogy a

fiam, saját fiam így bánik velem, az apjával? Apja SÓDOR GAZDA vagyok. Tisztességben felneveltem. Mindig jó vót- HAZATALÁL tam hozzá. Mindent megadtam nekie. Más ember fia negyedét sem kapta annak, amit én adtam nekie. Hazajövök több napi távollétembül, oda se hederít, egy szó, de annyit se szól hozzám, kérdésemre nem felel, mintha egy vad idegen lettem vóna ...

— Nézze, gazduram, magának is van egy Atyja a mennyben. Megkímélte életében minden bajtól. Jó feleséget adott Magának. Szép, egészséges, erős gyereket is adott. Vagyonában sem esett kár. Vetését sem verte el ajég, nem pusztította a féreg. Háza sem égett le. No és már sok esztendeje jön egyik vasárnap a másik után, egyik nagy ünnep a másik után. Szólnak a harangok, hívogatják a népet, kendet is. De Maga nem köszönti a jóságos Atyát a mennyben, hálát sem ad neki a kapott jókért, semmibe sem veszi. Konokul hallgat. Nem szól az Atyjához, ki a mennyekben vagyon. így hát Maga egy cseppet sem különbözik a fiától, és semmi joga nincsen a panaszra.