A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-11-01 / 11. szám

518

za a törvény rendelkezéseit, az eugenikát érintő erkölcsi és jogi kérdések még inkább nyilvánvalókká lesznek, hiszen az eugenikus elgondolások mindinkább a genetikai tudományok újabb eredményeire támaszkodnak. (Folytatjuk)

Szeder Mihály

A lőcsfalvi pap naplójából:

Vitéz Kálmán a Faluszövetség — mondhatnánk — örökös elnöke volt. Nem azért, mintha valami kiváló gazda lett volna. Az oka az volt, hogy a Faluszövetség kis taglétszámú, régi, elavuló intézmény volt, s a még meglévő tagok közül senki sem pályázott erre a címre, és a választási közgyűlés két-három évenként egyhangúlag Vitéz Kálmánt bízta meg az elnöki teendők - ha ugyan akadt ilyen - további vitelével. Ezen mindeki csodálkozott, mert nem valami jó híre volt társadalmi vonalon. Valaki ráragasztotta a ,.vaddisznó” gúnynevet, és ez rajta is ragadt. Csak úgy emlegették: — Ja, a vaddisznó??

Ettől a névtől aztán később a lőcsfalvi pap segítségével szabadult meg. Erről szól a beszámoló a pap naplójában. Lássuk hát, hogyan is történt a „megszabadítási művelet”.

* * *

Vitéz Kálmán néha keserűen elpanaszkodta magát papjának a gúnynév miatt. A pap szerint is ez igazságtalan volt, és megígérte Vitéz uramnak erélyes közbelépését, hogy véget vessen a csúfolódásnak. Az igaz, hogy némi alapja volt a gúnynévadásnak. De az nem KIBEN erkölcsi fogyatékosság volt, hanem természeti adottság, a- min nem lehetett segíteni. Külső megjelenése és modora MI LAKIK emlékeztetett vadkanra. Rövid, tömzsi, izmos ember volt.

Nyaka olyan rövid, hogy nehéz volt rá inget szabni. Nem volt tér a gallér számára. Haja és bajusza valóban beillett sörtének, a hangja is mély volt. Kurtán beszélt és ritkán. Inkább röffentésszerű beszédmodora volt. De sohasem röffent senkire sértő szándékkal. Mint minden kurta szavú ember, nem sok baráttal rendelkezett. Hivatalában, a Faluszövetségben sem igen háborgatták ügyes-bajos dolgokkal. A falu életében sem sok vizet zavart. Mint katolikus ember híven és pontosan teljesítette vallási kötelességeit, megtartotta a parancsokat. Se többet, se kevesebbet. Se nem verekedett, se nem veszekedett. Hogy mi rejlett belül a leírt külső alatt, azt nemigen mutogatta. így hát,.vaddisznó” lett belőle a falu közvéleményében.

Nem csoda hát, hogy papja több figyelmet szentelt erre a különös hívére, mint sok más bárányára, s naplójában itt is, ott is találunk