A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-11-01 / 11. szám
514 el senkivel, hogy ezt a célt el lehet érni valami túlságosan egyszerű eszközzel (vagy főleg olyan eszközzel, amely ellentétben áll a megvalósítandó céllal); de soha ne álljunk útjába e célok kitartó munkálásának. E célok közvetlen rokonságban állnak a szeretettel, mely a keresztény program meghatározója. Másrészt legyünk megértőek minden emberrel szemben, aki a saját bőrén tapasztal meg felháborító társadalmi igazságtalanságokat 2) Világosan kell látnunk, hogy a marxista társadalomelemzés nem az egyetlen, amelybe folytonosan belekeverednek lopva becsempészett ideológiai vagy bölcseleti feltételezések. Nevezetesen a liberális világban gyakorolt társadalomelemzési módok individualista, anyagelvű, a keresztény értékeket és magatartásokat romboló világszemléletet tartalmaznak. 3) „A marxistákkal szemben legyünk testvéri módon készek a párbeszédre. A Gaudium et spes (21,6) szellemének megfelelően ne utasítsuk el az együttműködés bizonyos módjait, amelyeket a közjó megkívánhat. Természetesen vessünk számot sajátos papi és szerzetesi szerepünkkel; ne cselekedjünk soha ,szabad harcosok’ módjára a keresztény közösséggel és annak felelőseivel szemben; bizonyosodjunk meg arról, hogy együttműködésünk csak keresztény ember számára elfogadható tevékenységi területekre korlátozódik. Mindezen dolgokban az a feladatunk, hogy önmagunk maradjunk, hogy néhány érvényes szempont elismeréséről át ne csússzunk a társadalomelemzés egészének elfogadására, hogy mindig következetesek maradjunk hitünkhöz és a vele járó cselekvési elvekhez. Cselekedjünk úgy, hogy konkrétan megláttassuk, hogy a kereszténység az emberek számára összehasonlíthatatlanul gazdagabb üzenet, mint a marxista társadalomelemzésnek bármelyik, akármennyire hasznos fogalma.” 4) „Végül erőteljesen szembe kell helyezkednünk bárki olyan próbálkozásaival, aki a marxista analízissel szemben fennálló fenntartásainkból tőkét akarna kovácsolni; hogy mintha marxista vagy kommunista magatartás lenne, elítélje vagy kevésbé becsülje az igazságosságért és a szegények ügyéért való elkötelezettséget, a kizsákmányol- taknak jogaik védelmében folytatott küzdelmét, a jogos követelményeket. Nemde gyakran észleltük a kommunistaellenességnek olyan formáit, amelyek csak az igazságtalanság palástolásának eszközei? Ebből a szempontból is maradjunk igazi önmagunk, ne hagyjuk, hogy visszaéljenek a marxizmusról, nevezetesen a marxista társadalomelemzésről kialakított kritikus ítéletünkkel.” Utolsó buzdításként Páter Arrupe tiszta, világos, hűséges magatartást kíván a jezsuitáktól. Hivatásuknak megfelelően álljanak ki a sze