A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-11-01 / 11. szám

507

na szükségük, istenképük és vallási életstílusuk azonban ennek a fejlődésnek nem kedvez.

Az a vallásos élet, amely a fenti istenképben gyökerezett, ösz- szeomlott az 1960-as években — a II. vatikáni zsinat, a televízió, a nagyarányú helyváltoztatás, a születésszabályozási viták, a polgáijogi forradalom és a vietnami háború hatása alatt. Egyszerre a tekintély hitelét vesztette, helyébe a lelkiismeret lépett. A hűség, az állandóság, az elkötelezettség eleve gyanús volt, a függetlenséget, az önkibontást, a „szabadon futást” értékelték nagyra. A szex is elfogadott dolog lett, még élvezete is, amíg senkiben sebet nem hagyott. Az értelmet rajtaütésszerű gyorsasággal megfosztották hatalmától, és helyébe az érzelmet emelték trónra. A szent nem kellett, az evilági igen. Bűnnek nem a szabályok áthágása számított, hanem a társadalmi bajok iránti közöny. Isten megszűnt transzcendens lenni, immanens lett. Jézus Krisztus: lehet, hogy isteni lény, lehet, hogy nem az; de nem is nagyon fontos, amíg egészen emberi. A vallás a függőleges kapcsolatok helyett a vízszinteseket hangsúlyozta. A templomba sem azért mentünk, hogy Istennel találkozzunk, hanem egymással.

Ez a leírás természetesen túlzó — és szándékosan az. De aki emlékszik a 60-as évekre, mondhatja-e, hogy ilyenek nem történtek? A nagy társadalmi felfordulásban megtörtént, hogy a gyereket is kiöntötték a fürdővízzel együtt. Gyengesége az embernek, hogy nagy igyekezetében túllő a célon. Sok jó dolog történt azokban az években, de fontos dolgok mentek veszendőbe is. Nagy árat fizettünk azért a fejlődésért, amelynek már jóval előbb meg kellett volna kezdődnie.

Az elkerühetetlen visszahatás az 1970-es években állt be. Amint kezdett vége felé közeledni a (vietnami) háború, enyhülni a polgári egyenjogúságért folyó küzdelem, oldódni az ellentétes sarkok közötti feszültség az államban és az egyházban egyaránt: a soványodó közgazdaság, a pénzhígulás és a munkanélküliség a helyzet józan felmérésére késztette az embereket. Megindult a „vissza az alapokhoz” mozgalom a nevelés legkülönfélébb ágaiban, a vallásos nevelésben is. Sajnos, mivel hajlamunk van arra, hogy túllőjünk a célon, a visszahatás sem érte be azzal, hogy helyreállítsa az értékek helyes egyensúlyát, hanem nekilendült a jobbszárny felé. A fiatalok abbahagyták az igazságosságért és békéért folytatott tüntetéseket, és a saját érdekeik kezdték motiválni őket. A tanárok úgy találták, hogy könnyebben kezelhetők, de eléggé színtelenek. Az új nevelési módszerek keresése hitelét vesztette. Az aktivizmus már nem divatos.

Mi történt Istennel a 70-es években? Igen jelentős módon megváltozott — természetesen nem önmagában, hanem azok fejében, akik