A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-11-01 / 11. szám
503 zsébet kezével végigsimította, az öreg palást átváltozott új, fejedelmi köpennyé, és a hajában levő szegényes korona csillogó gyémántokkal lett tele. A két udvarhölgy nem tudott szóhoz jutni a csoda láttára, csupán a kezüket kulcsolták hirtelen imára... Most férje, Lajos herceg jött érte, és szinte kővé merevedett, amikor meglátta Erzsébetet a gyönyörű ruhában és díszes palástban meg a sok gyémánttól csillogó koronával a fején. Kérdően nézett mind Erzsébetre, mind az udvarhölgyekre, akiknek ajka Erzsébetével együtt zárva maradt. Lajos megértette,és nem is erőltette a dolgot. Most Zsófia asszony jött mérgesen, hogy megdorgálja Erzsébetet késéséért, de amikor meglátta a gyönyörűen felöltözött magyar királyleányt, összeszorította száját, sarkon fordult, és visszament a vendégekhez. Erzsébet pedig átment lakosztályából a fogadóterembe, ahol a követek csodálattal nézték a gyönyörű öltözetű, aranyhajú magyar királyleányt. Erzsébet illően köszöntette őket,és örömmel elbeszélgetett velük. Érdeklődött édesapja felől is, akit ő végtelenül szeretett. De érdeklődött a nép felől is, hogy a szegényeknek megvan-e mindenük, hogy nincs-e hiány orvosságokban. Azután érdeklődött még sok mindenről, sőt arról is, hogy az ő kedvenc kápolnája ilyen késő őszi időben is fel van-e díszítve virágokkal. Zsófia asszony is büszkén nézegette őt, könyörületességét ugyan sohasem szerette, most azonban elbűvölte menye csodálatos öltözéke. Csak a két udvarhölgy tudta, hogy csoda történt: égi csoda varázsolta az összeszakadt öreg palástot eszményi széppé Erzsébet vállán, így jutalmazta az ég Erzsébetet könyörületes jóságáért, azért, amit szegényeivel és betegeivel tett. Búcsúzóul annyit kért a magyar követektől Erzsébet, vigyék hírül királyi apjának, hogy talán rövidesen ők is visszaadják a látogatást a távoli, csodaszép Magyarországon. Ezalatt künn a kertben a krizantémok magasra emelték fejüket... az őszi eső is elállt, és a bágyadt nap a futó felhők mögül végig- mosolygott az egész tájon... Urunk, Földünk csak aprócska bolygó a nagy világmindenségben. Rajtunk múlik, hogy olyan bolygót alakítsunk belőle, amelynek lakóit nem sújtják háborúk, nem kínozza éhség és félelem, nem osztja meg a faj, a bőrszín vagy a világnézet szerinti esztelen ellentét. Adj nekünk bátorságot és előrelátást, hogy már ma nekilássunk ennek a feladatnak, hogy gyermekeink és unokáink büszkén viseljék az ember nevet. Az Egyesült Nemzetek Imája
