A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-10-01 / 10. szám
447 sóinkat az új fordításból vett szemelvénnyel örvendeztetjük meg. SZENT FERENC MEGMAGYARÁZZA LEÓ TESTVÉRNEK, MIBEN ALL A TÖKÉLETES BOLDOGSÁG (Leó testvér Szent Ferenc leghűségesebb tanítványa és legkedvesebb társa, bizalmasa, titkára és gyóntatója volt. Szent Ferenc Isten juhocskájának, báránykámnak szokta nevezni élete egyszerűsége és ártatlansága miatt, és mintegy cáfolva a Leó név oroszlán jelentését.) Egy alkalommal Szent Ferenc Leó tesvér társaságában Perugiá- ból jövet az Angyalos Boldogasszony kolostora felé tartott. Kemény tél volt, úgyhogy az Isten hidege majd megvette őket. Egyszer csak Szent Ferenc odaszólt Leó testvérnek, aki egy kicsivel előtte ballagott, és azt mondta neki: — Leó testvér, bár a kisebb testvérek életének és jámborságának példája az egész földön a lelkek épülésére szolgálna is, mindazonáltal írd és szorgosan jegyezd föl, nem ebben van a tökéletes boldogság. Tovább haladva, Szent Ferenc másodszor is szólította őt: — Leó testvér, ha kisebb testvérünk visszaadná is szeme világát a vakoknak, meggyógyítaná a sántákat, kiűzné az ördögöket, hallókká tenné a süketeket és járókká a bénákat, megszólaltatná a némákat, s ami még nagyobb dolog, feltámasztaná a négynapos halottakat: írd, hogy nem ebben van a tökéletes boldogság. Ismét tovább haladva valamicskét, Szent Ferenc hangosan fölkiáltott: — Ó, Leó testvér, bár kisebb testvérünk jártas lenne minden nyelvben, kisujjában volna minden tudomány, és betéve ismerné az írásokat úgy, hogy jövendölni tudna, s nemcsak a jövőt tudná megfejteni, hanem megmondaná a lélek legrejtettebb titkait is: írd, hogy nem ebben van a tökéletes boldogság. S még egy kicsit tovább menve, Szent Ferenc ismét erősen kiáltott: — Ó, Leó testvér, Isten juhocskája, szóljon bár a kisebb testvér az angyalok nyelvén, ismerje a csillagok járását és a gyógy füvek erejét, táruljanak föl előtte a föld minden kincsei, s ismerje bár a madaraknak és halaknak és minden teremtett állatoknak fajtáit és az embereknek és a fáknak és a köveknek és a gyökereknek és a vizeknek természetét: írd, hogy nem ebben van a tökéletes boldogság. És még egy darab utat megtéve, újból fennhangon szólt Szent Ferenc:
