A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-10-01 / 10. szám
445 veleje sejtjeiig sajátmaga és valós; súlya van, mert súlyos értékeket teljes szívvel szolgál? Az emlékezés pedagógiájára a Biblia tanítja a hivő embert: hálátlan volna, ha nem emlékeznék Isten irgalmas hűségére: a kiválasztásra és a szövetségkötésre, az egyiptomi szolgaságból való szabadulásra, a törvényre és a szövetségre. A Biblia Isten nagy tetteinek a történetével van tele. Hálára, bűnbánatra, rendíthetetlen bizalomra az indítja Isten népét, hogy visszaemlékeznek az Űr nagy jóságára, és újból meg újból megélik, hogy az Űr nem feledkezett el, hanem megemlékezett róluk. Hűsége olyan, mint a szikla, és életük ezen a sziklán épül. A szabadulás és a szövetség, vagyis az Űr hűségének központi fénye világítja be az Ó- és Űjszövetség népének öntudatát. Ebbe a győztes irgalomba oldódnak az összes bűntragédiák. A szentmisében Jézusra ,,emlékezünk”: az Irgalom győzelme van köztünk, hogy sorsunk tragédiáit a szeretet egyedül maradandó valódiságába oldja. Az „emlékezés” bibliai pedagógiája szinte beláthatatlan bölcsességtávlatokat nyit meg az elmélkedő ész és szív számára. Értő, érző emlékezés nélkül az események összefüggéstelenül, értelmetlen egymásutánban folynak, nem állnak össze tapasztalattá. Ezért sekélyes lesz az önértés, satnya az öntudat, fogyatékos az önértékelés, és elégtelen az önbirtoklás. Emlékezés nélkül az ember soha nem lesz valódi önmaga. Belső szabadságra érésének lényeges feltétele hiányzik. (Jaj annak a társadalomnak, mely csak rabszolgalelkekből állhat.) Isten adta jogunk, hogy önmagunk legyünk, de verejtékes feladatunk és súlyos kötelességünk is. Amit az egyéni megemlékezésről mondtunk, éppúgy érvényes, sőt nem egy szempontból még inkább érvényes a közösségi tapasztalatok és élmények közös feldolgozására is. A közösségi amnézia (emlékezetvesztés) ezreket bénít, taszít testi-lelki kínokba. Ha a társadalom szenved lelki egyensúly híján, ezrek és ezrek lelki egyensúlyát bontja meg. Egy nemzetet emlékeitől megfosztani, azokat mesterségesen átértelmezni genocídiummal (népirtással) egyenértékű. De a legvészesebb amnézia a Biblia szerint: az ateizmus (keleten és nyugaton egyaránt). Az ember képtelen visszaemlékezni eredetére; nem tudja, hogy Isten lehelete tette élőlénnyé. A világmindenség közömbös és megfejthetetlen talányként veszi körül. Tragikusan magára hagyva be van zárva az értelmetlenség és a halál börtönébe. Amit épít, előbb-utóbb összeomlik, élete hiábavaló menekülés a halál elől, minden a halál martaléka lesz. A szeretet is hamis ígéret, nincs rá valódi ok és kielégítő igazolás. I
