A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-10-01 / 10. szám
436 zet feszültségét, és a feszültség Máté magyarázata szerinti teológiai értelmét. „Fölkelnek a földnek királyai, s a fejedelmek összetanakodnak az Ür ellen s az ő Fölkentje ellen.” Az evangélista szerint a farizeusok „összetanakodtak”. Jézus az előző' szakaszok szerint elhallgattatta először az ellene acsarkodó farizeusokat ésHeródes-pártiakat (az adófizetés kérdéséről volt szó), azután pedig a szadduceusokat, a halottak feltámadásáról folyó vitával. Egymással ellentétben álló ellenfelei egyre erősebben összefognak ellene, és most megint a farizeusokon van a támadás sora, ők azok, akik „összetanakodnak az Isten Krisztusa ellen”. Egy bonyolult és ravasz rabbinisztikus problémával állnak elő, amelybe csak belegabalyodni lehet: melyik „a” nagy parancs a mózesi törvényhozásban összeszámlált 613 parancs közül? (b) „Jézus pedig így válaszolt: Szeresd az Urat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből; ez a nagy és az első parancsolat. A második pedig hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat.” Jézus a kazuisztika csapdáját észrevette és kikerülte. Az ószövetségi törvény magyarázatát viszont egészen új fénybe állította. Válasza kristálytiszta volt, és nem lehetett belekötni a bizonyító erejébe sem, amelyet közvetlen hallgatói azonnal átláttak. Mint az első és a nagy parancsot Jézus idézte a mózesi Másodtörvénynek egy olyan szakaszát, amelyet a zsidók naponta kétszer, reggel és este, elimádkoztak a Semó Jiszróél kezdetű imában. Ez az istenszeretet parancsa. Mint hozzá hasonló, vele szorosan egybetartozó parancsot hozzáadta a Leviták könyvének egy versét a felebaráti szeretetről. A többi hatszázegynéhány parancs, mondja Jézus, azért és annyiban fontos, mert és amennyiben ezt az egyetlen kettős szeretetparancsot variálja, részletezi, alkalmazza. — A zsidó eredetű őskeresztények számára fontos volt, hogy ebben a mátéi szakaszban bizonyítva látták, hogy Jézus nem volt eretnek ízű újító. Az evangélium újdonsága az ószövetséghez képest abban áll, hogy a legfőbb parancsot kiemeli, a központba teszi. És természetesen abban is, hogy Isten kiáradó sze- retetének Krisztus megváltó művében megvalósult új tartalmával tölti meg. Az istenszeretet egész pontosan azt jelenti, hogy a Krisztusban önmagát adó Istent viszontszeretjük, a felebarát pedig Krisztus testvére és Krisztusban testvérem. (c) Máté evangéliumában Jézus még egy mondatot mond, amelyik csak ebben az evangéliumban szerepel: „Ezen a két parancsolaton függ az egész Törvény és a próféták.” Ez a kifejezés: „a Törvény és a próféták”, Máténál még három másik helyen olvasható. Az ószövetség egészét jelzi, az ószövetségi üdvrend lényegi tartalmát, mértékül szolgáló érvényét. Az evangélium tanítása szerint a kettős szere- tetparancs az a váz, amelyen az egész kinyilatkoztatás, az egész üd-
