A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-09-01 / 9. szám
420 negyed százalék, Csehszlovákiában háromnegyed felett, Bulgáriában másfél százalék, Magyarországon pedig kettő felett. Sajnos a világ országai nem tanulnak egymástól. Az a tény, hogy egyes országok (mint Japán vagy Magyarország) több szempontból drámai vagy katasztrofális helyzetbe került az abortusz szabaddá tételével, nem teszi körültekintőbbé és felelősségtudóbbá azokat a törvényhozókat, akik „megkésve" liberalizálják a művi vetélést. Az abortusszal kapcsolatban a közvélemény előtt szüntelenül kellene hangoztatni nemcsak a demográfiai egyensúly felborulását és a vele járó gazdasági katasztrófát, nemcsak a nemzethalál fenyegető rémét, hanem azt is, hogy bontakozó, védtelen emberi életekről van szó. Ennek hangoztatása a katolikus Egyház súlyos kötelessége. Ezt a feladatát materialista rendszerekben is teljesíteni tudja; bizonyítják olyan püspöki dokumentumok, amelyek a nyugati világban is ismertek. A jugoszláv püspöki kar 1965. május 21-én, a keletnémet püspöki kar 1965. november 1-én és 1972. január 3-án, a lengyel püspöki kar 1968. szeptember 17-én, 1970. szeptember 4-én, 1972. október 31-én, 1975. szeptember 8-án és 1978. november 28-án tett közzé az abortusz kérdésének szentelt pásztorlevelet vagy nyilatkozatot. Amikor VI. Pál pápa 1972 pünkösdjén a magyar püspökökhöz és papokhoz intézett beszédet, hivatkozott a Vigilia 1972. márciusi számára, ahol a születéscsökkenésről, az abortuszról, a válásokról, az öngyilkosságokról van szó. „E tényekkel szemben nem maradhatunk közömbösek”, fűzte hozzá. „Értesültünk arról, hogy maguk az állami hatóságok is igyekeznek ezeket a bajokat orvosolni. Az Egyháznak sürgető kötelessége, hogy ezen a téren a maga hatáskörében — minthogy szoros értelemben vett erkölcsi problémákról van szó - a bajok orvoslására siessen." A magyar püspöki kar is írt pásztorlevelet az abortuszról, ezt azonban valószínűleg mindenki elfelejtette. Nincs mit csodálni rajta, ha tekintetbe vesz- szük a kibocsátás idejét: a levél 1956. szeptember 10-én kelt, és az Új Ember 1956. október 21-én tette közzé. Befejezésül ebből a pásztorlevélből idézünk néhány szakaszt. „Nagyon sok gyermek nem látja meg élve a napvilágot, mert szülei megölik, mielőtt a világra jöhetett volna. Százezrek és százezrek pusztulnak el így, többen, mint a világháborúban elpusztultak, és újabban csak szaporodik az ártatlan áldozatok száma." „Nagy bűn ez, Kedves Hívek, igen nagy bűn. És ne mondja senki, hogy a törvény megengedi; mert Isten törvénye nem engedi! És egykoron Isten nem emberi törvény szerint fog megítélni titeket, hanem saját örök törvénye szerint, mely így szól: Ne ölj! Természetellenes bűn is a magzat megölése, mert Isten az ember természetébe oltotta a szülői szeretetet, és most maga a szülő fordul magzata élete ellen." „A terhesség megszakítása nem létfenntartó tényező, hanem létet pusztító eszköz. Török,tatár nem tudta elpusztítani nemzetünket, de a szülők elpusztíthatják, ha a magzatirtás végzetes útjára lépnek."
