A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-09-01 / 9. szám
405 rát a baráthoz, apa fiaihoz beszélt hozzájuk, sok-sok éj nyugalmát áldozta nekik. Családlátogatásai közben közvetlen közelről megismerte a szegénységet és a nyomort. Nem tudta megállni, hogy ne segítsen azokon, akiknek a legszükségesebb is hiányzott az élethez. Elajándékozta saját ruháit is, úgyhogy nemegyszer édesanyja egészítette ki fehérneműjét... München egyik városrészében, Giesingben a plébános felkérte egyhetes misszióra. Mindennap háromszor prédikált, a nép tódult beszédeire: egyszer egy jezsuitát is akartak hallani. Már reggel öt órakor a gyóntatószékben ült. A misszió alatt bevezette a fiatal lányok közt a havi szentáldozást. Mindjárt kezdetben 46 lány jelentkezett, akik ki is tartottak, és a számuk növekedett az idők folyamán. Egy idő múlva megindult a férfiak havi áldozása is. P. Mayer többször tartotta ezeken a szentmiséken a prédikációt. Giesingből elterjedt a szép szokás München más plébániáin is. Munkája közben — a családlátogatásain szerzett tapasztalatok alapján — tanulmányozta a marxisták, szocialisták és szabadgondolkodók írásait is, elment civilben gyűléseikre, részt vett a szabadgondolkodók nyári kirándulásain. Prédikációiban ezért tudott olyan mélyen hatni az emberekre, mert személyes tapasztalatai alapján beszélt. Egyik fő törekvése volt, hogy a hitükben veszélyeztetett családokat támogassa és jótanácsaival segítse. Erre a célra alapította Kari Watterbachnak, a katolikus munkások egyházmegyei vezetőjének közreműködésével és az újságíró Anton Pichlmair-rel együtt a „Szent Család Nővérei" közösségét. A nővérek célja volt, hogy a katolikus női ifjúságot a katolikus családi életre neveljék, és azokat, akiket munkájuk a családtól távol tart, a családban helyettesítsék. Hamarosan sikerült négy fiatal lányt az eszmének megnyerni. P. Mayer magára vállalta a lelki képzést és vezetést, amit ötnapos lelkigyakorlattal kezdett meg. 1914. június 29-én volt az új közösség alapítási ünnepe. P. Mayer kiadta a jelszót: „Mindegyikünk szentté lehet. Senki sem mondhatja: a szent élet nekem túl magas. Ehhez nem kellenek feltűnő hősitettek, nem tartozik hozzá a halálosan komoly arc. Kifelé semmit sem lehet látni. Isten legyen a szívünkben. Isten legyen a szemünk előtt, ebben van a szent élet titka. Szentté avatási pereket nem engedhetünk meg magunknak, ahhoz nincs pénzünk, de mindegyikünknek szentté kell lennie." A tábori lelkész Ezt a lázas tevékenységet megszakította az első világháború. Mindjárt az elején jelentkezett tábori lelkésznek.
