A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-09-01 / 9. szám

399 gyei püspöki kar a prímással az élén visszautasította a kísérletet. Az ellenállás fél évvel később a prímás letartóztatásához és három éven át tartó internálásához vezetett. 1956. októberében az általános elégedetlenség a vezetőség le­váltását és a Gomulka-kormány kissé engedékenyebb politikáját ered­ményezte. Az 1950-es megegyezés betartását ígérték, és a bíborost bocsánatkérések közt hazaengedték. Jól tudták, hogy a néphangulat csillapítását és a szovjet beavatkozás elkerülését az egyház segítsége biztosítja számukra. Ezzel ugyan a kormány egyházellenes magatartá­sa nem szűnt meg, de az éles szembetűzés esetei ritkultak, és a lassú felmorzsolás módszeréhez folyamodtak. A bíboros prímás hatéves küzdelme legalább annyit elért, hogy az 1950-es egyezményt az állam komolyan vegye. A II. vatikáni zsinaton Wyszyriski bíboros a konzervatív szárny­hoz tartozott. Hite népe ősi hagyományaiból táplálkozott, ezeknek a hagyományoknak a változtatása az ateizmussal való küzdelemben in­kább tehertételnek, mint előnynek látszott. „Az Egyházban a haladás nem újítást, hanem megszentülést jelent" — hangoztatta. Róma keleti politikáját is helytelenítette egészen addig, amíg ez a ke­leti politika be nem igazoló­dott azzal, hogy pártfogol­ja kerülhetett Szent Péter székébe. A zsinat alatt érlelődtek azok a kapcsolatok,amelyek főleg Döpfner müncheni bí­boros érsek útján a lengyel és német püspöki karok gya­koribb érintkezéseire, majd a lengyel és német nép köl­csönös kibékülésére vezet­tek. De éppen ez a kibékü­lés sértette az állam vezető­ségét: mi címen beszélnek a püspökök „az ország érdeke és a néphangulat ellenére?" Wyszynski ellen propagan­da-hadjárat indult. Ered­ménytelenül. Mert a kibékü­lést nem politikai okokból, hanem keresztény köteles-

Next

/
Oldalképek
Tartalom