A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-09-01 / 9. szám
399 gyei püspöki kar a prímással az élén visszautasította a kísérletet. Az ellenállás fél évvel később a prímás letartóztatásához és három éven át tartó internálásához vezetett. 1956. októberében az általános elégedetlenség a vezetőség leváltását és a Gomulka-kormány kissé engedékenyebb politikáját eredményezte. Az 1950-es megegyezés betartását ígérték, és a bíborost bocsánatkérések közt hazaengedték. Jól tudták, hogy a néphangulat csillapítását és a szovjet beavatkozás elkerülését az egyház segítsége biztosítja számukra. Ezzel ugyan a kormány egyházellenes magatartása nem szűnt meg, de az éles szembetűzés esetei ritkultak, és a lassú felmorzsolás módszeréhez folyamodtak. A bíboros prímás hatéves küzdelme legalább annyit elért, hogy az 1950-es egyezményt az állam komolyan vegye. A II. vatikáni zsinaton Wyszyriski bíboros a konzervatív szárnyhoz tartozott. Hite népe ősi hagyományaiból táplálkozott, ezeknek a hagyományoknak a változtatása az ateizmussal való küzdelemben inkább tehertételnek, mint előnynek látszott. „Az Egyházban a haladás nem újítást, hanem megszentülést jelent" — hangoztatta. Róma keleti politikáját is helytelenítette egészen addig, amíg ez a keleti politika be nem igazolódott azzal, hogy pártfogolja kerülhetett Szent Péter székébe. A zsinat alatt érlelődtek azok a kapcsolatok,amelyek főleg Döpfner müncheni bíboros érsek útján a lengyel és német püspöki karok gyakoribb érintkezéseire, majd a lengyel és német nép kölcsönös kibékülésére vezettek. De éppen ez a kibékülés sértette az állam vezetőségét: mi címen beszélnek a püspökök „az ország érdeke és a néphangulat ellenére?" Wyszynski ellen propaganda-hadjárat indult. Eredménytelenül. Mert a kibékülést nem politikai okokból, hanem keresztény köteles-
