A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-09-01 / 9. szám
388 Jézus a farizeusokkal szemben igazolni akarta a bűnösök iránti magatartását. A farizeusok büszkék voltak törvény megszabta szokásaikra, cselekedeteikre; őket kell látnunk azokban, akik a nap terhét és hevét viselték; velük szemben a bűnösök hűsége, törvénytartása csak az utolsó egy-két órára terjed ki. Szabad-e Isten országában a bűnösöket és a farizeusokat egyenlő bánásmódban részesíteni? Jézus a farizeusok nagy méltatlankodása mellett erre a kérdésre igennel válaszolt, egész magatartása ezt a választ tükrözte. A példabeszéd képekben szóló nyelvén tanbeli választ is adott; az egész szőlő gazdájának, Istennek eljárásával igazolta magát. A szőlősgazda a nap minden órájában fogad fel munkásokat; az ő szemében soha sincs nagyon korán vagy nagyon későn ahhoz, hogy nagylelkűen megfeleljünk hívásának. Munka- nélküliségét, lustaságát senki sem igazolhatja azzal, hogy nincs elég munka; viszont a hívás különböző órákban ér el az egyesekhez. A problémát nem az okozza — a farizeusok sem abban látták —, hogy Isten hívása mindenkinek szól. Jézus az igazi problémát nem kerülte ki, sőt teljes élességében, egészen meghökkentő módon vetette fel. A probléma tulajdonképpen nem is az, hogy a reggel felfogadott munkás egy dénárt kap, mert ennyiben állapodtak meg, a 11. órában érkezett munkás szintén egy dénárt, mert a gazda nagylelkűen ennyit ad neki. Az igazi probléma az: ha a gazda valamennyi munkása jelenlétében az utolsók iránti nagylelkűséggel kezdi, miért nem folytatja ezzel arányosan az első óra munkásainak megjutaImazását is? Csalódásuk, zúgolódásuk lélektanilag érthető. Persze még ugyanezen a síkon, az emberi igazságosság síkján ellen lehet vetni azt, hogy míg egyes munkások a nap terhét és hevét viselik, mások kivannak szolgáltatva a munkanélküliség bizonytalanságának, a napi megélhetés megoldatlan gondjainak; a napi dénárra annak is szüksége van, aki saját hibáján kívül nem tudta elvégezni a vele egyenértékű munkát. Aki az egész napot nyugodtan végigdolgozhatja, az nem csupán a nap terhét viseli, hanem a biztonságérzet kiváltságos örömét is birtokolja. Jézus tanítása azonban mélyebbre megy, mint a puszta emberi igazságosság síkja. Jézus rosszhiszeműséggel vádolja a farizeusok gondolkodását, mert az Isten Országát az emberi vállalkozások nívójára alacsonyítják le, ahol küzdelemmel, könyökléssel, az előírt cselekedetek érdemeivel lehet előbbre jutni. Ezzel az elgondolással Jézus azt a tanítást állítja szembe, hogy az Isten Országa nem az emberi mértékű igazságosság, hanem a színtiszta isteni jóság birodalma. Isten az ő kegyelmével végbevitt erőfeszítéseinket és a tőle származó hatékonysággal rendelkező érdemeinket koronázza meg, amikor Országának részeseivé tesz; azt teszi bennünk teljessé, ami mindenestől tőle van és az övé. „Nem tehetem az enyémmel azt, amit akarok? Rossz szem-
