A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-08-01 / 8. szám

370

— Nem bizony — feleseltek vele —, Borsod megyesiek vagyunk, summások az apátságnál egy esztendőre. Ott lakunk a majorban, ott dógozunk, meg ahová küdenek.

— Hozzánk is eljöhetnétek, halljátok, akad nálunk is munka ...

— Nem lehessen, bátyánk, merhogy szegődve vagyunk.

— Hát nem is dógozni, csak úgy szétnézni kicsit a háztájon, Gémesfán meg Misefán. Oszt ha tetszik, eljöhetne valamelyik közű letek menyemnek is...

Nos, lett erre nagy nevetés a lányok között.

— Hát oszt fia is van, aki elvenne műnket?

— Van bizony! Igaz, kicsit „csorba", de nem olyan rossz. Csak itteni jány nem fogódzik vele. Nem erőszak a disznótor, ahogy a mondás szól. Nézzétek meg, hátha! Mer sohase lehessen tudni, kinek milyen az ízlése. Mondom, hátha! Nem rossz gyerek, csak nem vitték sor alá a legényt.

Az öreg Köteles már egészen meg is feledkezett az út közben volt huncutkodásról a summás lányokkal, amikor, úgy ősz végén, beállít az egyik közülük az apjával.

— Hát, gazduram — szólt Ősze uram —, menyünk ASSZONY- mán vissza Borsodba. Letelt a szerződés. De a jányom úgy vélte, hogy menés előtt megnéznénk azt a legényt, SZERZÉS akit említett az erdőn, még a nyár derekán. Azaz hogy kommendált a jányoknak.

Másnap meg is jelent Köteles gazda meg Ősze gazda és a lánya, a Bözsi, a lőcsfalvi pap színe előtt a legénnyel együtt, hogy lehetne-e lakodalmat csapni hirtelen, és így Ősze Bözsi megspórolná az utikőt- séget Borsodba.

A plébános kivizsgálta az esetet: semmiféle isteni vagy emberi törvény nem volt ellene, hogy a frigy létrejöhessen. így ragadt meg Ősze Bözsi Lőcsfalván, és lett belőle Köteles György né. A lőcsfalvi pap a maga részéről ezzel az ügyet befejezettnek is tekintette. Hívei létszáma eggyel gyarapodott, s ki tudja, kis idő múlva többel is.

De bizony még több is volt odáig.

A summás nép országjáró nép, és mint Köteles gazda hamarosan megtudta, „ki vannak ám okulva!". Egy év sem telt bele, s megjöttek a bonyodalmak. A meny és anyós nem egyeztek. Sok volt a házi perpatvar, háborgás, mennydörgés. A Gyuri legény, hogy végre asz- szonyt kapott, nem az anyját pártolta, hanem a feleségét. A dolog odáig ment, hogy Köteles gazda kiadta az útjukat.

— Menjetek, éljetek magatoknak! A gólya kikölti és felneveli